2010. március 30., kedd

Örök szerelem, 19. rész

Reggel csodásan ébredtem, pedig nem volt uncsi az éjszakánk :P.  Lewis szorosan, ölelt, így nagyon nehéz volt kimászni az ágyból anélkül, hogy ő ne ébredjen fel. Az akció sikeresen zárult, utána pedig felöltöztem és mentem le a konyhába.
A nappaliban nem semmi látvány tárult elém: Seb és Lilly kiterülve a kanapén (hozzáteszem ruhástul, amiről arra következtetek, hogy az új kanapét szerencsére nem avatták föl), és ahogy elnézem őket, nem a sima fáradtságtól aludtak el, hanem van a háttérben egy kis pia is…
Főztem egy kávét, de a nagy csörömpölést csak Radar hallotta meg, és sipítós kiskutyahangján felverte az egész házat… mondjuk itt is volt az ideje, mivel már fél 10-et mutatott a falióra. Az első Lewis volt, aki egy szál boxerben lépett a konyhába… legalább vett magára valamit. xD Odaállt mögém, átkarolta a derekamat, és a fejét a vállamra rakta.
- Jó reggelt Szivem! Ilyen korán már a konyhában szorgoskodsz? Majd elalszom! Nem jössz vissza az ágyba? – hát pedig én úgy érzem, nagyon is éber xD….
- Már nem tudok aludni ilyenkor - felé fordultam, és adtam egy puszit a szájára.
- Ki beszél itt alvásról? – és elkezdett apró puszikat adni a nyakamra. Ekkor toppant be a társaság kómás része… ők is tudnak időzíteni.
- Brit, egy tablettát… kérlek… széthasad a fejem… - panaszkodott Lilly.
- Megzavartunk valamit? – mért végig minket Seb kuncogva. Milyen jó a kedve…
- Dehogyis… - nyomtam gyorsan a kezébe a kávét, - Ajánlom, később fésülködj meg, mert a hajaddal fogni lehet a UPC-t! – mondtam a csodás hasonlatot… - Amúgy mennyi lett a meccs eredménye?
- 1-2 – motyogta Lilly lehangoltan. Értem Sebi jókedvét… de úgyis megnyeri a visszavágót a MU!
- És melyik helyen ittátok le magatokat ennyire? – kérdezte a szorosan csak mögöttem mozgó úriember… egy farmert sem ártott volna felvenni xD
- A Red Devil-ben… igazság vagy merészséget játszottunk pár sráccal, és merész voltam, ami 15 kis pohár vodka volt… persze Sebi besegített… - akkor mindent értek…
Lilly-nek kerestem egy kis Aspirin-t, és utána mindketten ledőltek aludni. Adtam a kutyusoknak is kaját, és Bizsu vitte a pórázt Lilly szobája felé, de rászántam magam, hogy kiviszem én sétáltatni, Lilly meg pihenjen.
- Lewis, jössz velem megsétáltatni a kutyusokat? – kérdeztem halkan immár a felöltözött világbajnokomtól.
- Mehetünk – karolt át.
Ahogy kiléptünk a házból, nyávogást hallottunk. Macska?... Ja, nem, csak Carmen az…
- Jó reggelt szomszédok! – jött oda hozzánk mézes-mázasan, de gondolom ez a hangnem nem nekem szólt…
- Hello! – köszöntünk neki egyszerre.
- Lewis, gondolom, te értesz a kocsikhoz – jaj de béna kérdés… a nap vicce xD  
- Mivel F1-es pilóta vagyok, azért illik!
- Óh, igazad van! Szórakozott vagyok ma… Teljesen kétségbe vagyok esve… - egy kanna víz és megnyugszol, garantálom! – Nem indul a kocsim. Megnéznéd, mi lehet a probléma? – kérdezte szempilla-rebegtetve.
- Hadd lám! – mondta Lewis, és odament a kocsihoz. Megpróbálta beindítani, és ekkor elkezdett csipogni a kijelzőnél.
- Carmen, kéne tankolni menni… azért nem megy mert üres a tank! – ritka lüke nő ez a Carmen…
- Ja, igazad van… már hallom… - vörösödött el a bokájáig, - Köszi a segítsé… fúúúj, mi ez? Te rohadt dög! - tocsogott Carmen lába. A tettes Radar volt, lehűtötte őt. Ez jobb volt, mint a kanna víz
- Hé! Radar csak egy kiskutyus, ne pattogj! – csitította le Lewis.
- Brit, igazán megtaníthatnátok neki, hogy hova piszkítson!
- Tudja ő jól, megnyugodhatsz – mondtam neki kedvesen.
- Hmmm…  Viszlát! További jó kutyasétáltatást! – billegett be a házába. Mikor becsukta az ajtót, mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Radar, ha visszajöttünk kapsz egy jutalomfalatot! – simítottuk meg a fejét, és elindultunk a park felé.
Bizsu csak szép csöndesen lépegetett velünk, míg Radar a madarakat kergette. Mikor beértünk a parkba, Bizsunak se kellett több, belevetette magát a falevelekbe, és Radarral együtt hemperegtek, mi pedig leültünk egy padra. Szorosan odabújtam Lewishoz, és magamba szívtam a parfümjét ( Hugo Boss – White Edition xD)
- Annyira jó veled! – öleltem meg még szorosabban, - kár hogy a kocsidban nincs egy anyósülés…
- Ha rábírod szedni a srácokat… - nevetett.
- Lenne is abból szép versenyzés… a felvezetőn szívrohamot kapnék!
- A versenyzés… - hajtotta le a fejét.
- Hé, csak két futamot kell kihagynod, utána Abu-Dhabiban már csúcsformában leszel! – vigasztaltam meg és adtam neki egy csókot, ő pedig szenvedélyesen visszacsókolt. A tökéletes pillanatot telefonom csörgése szakította félbe. Mindig mindent 2x kell elkezdenünk?
Rápillantottam a kijelzőre, és Ash nevét jelezte.
- Ezt felveszem, nem baj? – néztem rá bociszemekkel.
- Vegyed csak – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Heló Ash! – szóltam bele.
- Szia! Hogy vagytok?
- Meg vagyunk, most épp sétáltatjuk a kutyusokat, és itt vagyunk a parkban.
- Szuper! Akkor minden rendben!
- Ja. És te? – nem mondom inkább Carment, mert hamar felhúzza magát az ilyen dolgokon.
- Hát… van egy pár újdonság… nem telefontéma… összefuthatnánk valamelyik héten! – mondta izgatott hangon. Az összefutás a repülést jelenti :D.
- Okés. Mikor van időd? – kérdeztem. Én most a Rocks után egy hónapos regenerálódást iktattam be, úgyhogy semmi fellépés… Jövőre úgyis egy hatalmas turnéra megyek, és szeptember lévén másfél hónap múlva kezdődik a szervezkedés. Biztos nem leszek ilyen nyugodt állapotban :D
- A következő héten Japánba repülök, utána pedig van 2 hetem.
- Japán a jövőéten? Ott lesz a futam is! – gondolkodtam hangosan.
- Hát… említettem, hogy sok mondanivalóm van… - mondta titokzatosan, - Brit, le kell tennem, mert másikon hív a főnök. Akkor majd két hét múlva ütközünk. További jó pihenést!
- Okés, sok sikert, Üdvözlöm Kate-t is!
- Átadom. Sziasztok!
- Szia – raktam le a telefont… miért titokzatoskodik velem? Megesz a kíváncsiság…
- Mi a helyzet a tengerentúl? – kérdezte Lewis.
- Azt mondta, van egy csomó mondanivalója, majd 2 hét múlva eljön, mert most Japánba fog utazni, a futamra… hmmm… gyanús…
- Az! Felettébb gyanús! – nevetett Lewis a kíváncsiságomon.
- Gúnyolódj csak! Mindjárt szólok Radarnak, hogy megjelöljön! – fenyegettem meg a mutatóujjammal.
- Meg se szólaltam – adta meg magát.
Kb. még fél óráig ültünk csendesen, és élveztük, ahogy a lágy őszi szellő szinte elálmosít bennünket.
Az idillt Radar és Bizsu szakította meg, akik már indulásra készek voltak, így mentünk vissza.

2010. március 24., szerda

Örök szerelem, 18. rész

Én egy szürke farmert vettem föl sárga csíkos pólóval , Lilly pedig egy piros rövidnadrágot kék harisnyával és pántossal. Lewis is szeretett volna jönni, de mondtam neki, hogy még legalább péntekig pihenjen. Azt a két órát kibírja nélkülem, meg azért ígértem is neki cserébe ezt-azt…
Magunkra kaptuk a kabátjainkat, és mentünk a nem messzi főtérre. Bementünk a VIP részlegre, ahol Sebi már harci díszben feszített. Lepacsiztunk, utána ült is bele a Red Bull-ba és füstölte a gumikat. Egy kissrác jött oda hozzánk:
- Lilly? – nézett rá.
- Szia Fabi! Ő itt a legjobb barátnőm, Brit, Brit ő pedig itt Fabi, Sebi öcsije… múltkor a nagydíjon találkoztunk.
- Heló! – intetttem felé.
- Szia! Remélem van kedvetek velem egyet kisautózni! – mutatott felénk fenyegetőzve.
- Na, jól van… de csak egy 10 percre! – adtuk be a derekunkat.
Kiosztott mindenkinek egy kis verdát, nekem egy Ferrari Italia jutott.
Asztalok és székek jelezték a pálya szélét. Szerencsére egy kisebb fal választotta el a VIP vendégektől, így nem sokan tudtak a nagy versenyről.
Sokat előzgettünk, mind álltunk az élen legalább 4-szer, ám az utolsó kanyarba mindhárman egyszerre érkeztünk, de a csatát mégis a kölyök nyerte hajszálnyival.
- Gratulálok csajok! A második és harmadik hely is még dobogós! – mondta önelégülten.
- Hagytunk csak nyerni… tudod, a felnőttek mindig ezt csinálják… - próbáltam mentegetőzni.
- Aha… persze… - nem voltam valami hatásos.
Lilly telefonja csörgött. Sebi volt az.
- Szia! … A paraván mögött… Igen, velünk van ő is… - gondolom Fabit kérdezte. A kissrác még mindig az autóját nézegette és az a Vettel-s vigyor virított az arcán… Nem fáj még?
Ekkor lépett oda az idősebbik vigyori.
- Sebi! Képzeld, legyőztem őket!
- Adj egy ötöst! – kacsintott rá és pacsiztak egyet.
- De amúgy nagyon szoros volt – mosolygott felénk Fabi.

Szóltak Sebinek, hogy mehet autogramosztásra, a csapat pedig elkezdett összepakolni. Csörgött a telefonom, Lewis volt az:
- Szia! Mikor jöttök már? Így egy unalom itt minden…
- Már mindjárt végez Sebi, és rohanunk is! – lassan már mint egy ovis, aki nem bírja ki a mamája nélkül…

Sebi tényleg gyorsan végzett, utána elbúcsúztunk Fabitól, mert neki másnap suliba kell mennie, és ment vissza a csapattal Milton Keynes - be, ahol a Vettel szülők várták.
- Szia Fabi! Aztán ne nagyon csapd a lányoknak a szelet! – simította meg a fejét Lilly.
- Az öcsém, tudja hogy kell bánni a nőkkel! – világosított fel minket Sebi. Ha ő mondja…

Fogtunk egy taxit, és mentünk hozzánk. Lewis már a ház előtt várt minket:
- Azt hittem már sosem értek vissza! - ölelt meg.
- Hello Lewis! Hogy vagy? – kérdezte Seb és kezet fogtak.
- Szia Seb! Asszem megmaradok… ilyen kényeztetés mellett…  - holnaptól mosogat, az tuti xD
- Mit csináljunk a nap további részében?  - kérdezte Lilly.
- Ha jól tudom, ma játszik a United a Bayern ellen – azért szeretem a focit is. Na meg persze itt is van 2 nagy focicsapat, így aki itt lakik, annak a vérében van. Régebben, amíg több időnk volt, gyakran kijártunk, de mostanában már csak az egyhetes pihik alatt szoktunk néha kimenni, amikor már fáj a hátsónk a sok heveréstől.
- Komoly? A Bayern a kedvencem! – ez nem semmi kijelentés… legalább nem Manchester közepén kiabálna!
- Szerintem menjünk be, még mielőtt letámadnak a járókelők! – invitáltam be a kis csapatot a házba.
A letámadás meg volt, de csak a kutyusok részéről. Senki sem sérült meg, az agybaj meg már nem újdosnág.
A nagy csata után mindenkinek öntöttem egy kis narancslevet, aztán levágtuk magunkat a kanapéra.
- Hánytól lesz a meccs? –kérdezte Lewis.
- Nyolctól kezdődik, de már félkor jobb odamenni, mert azért gondolom, sokan lesznek.
- Most 4 óra. Addig a New Moon? – nézett rám Lilly kiskutyaszemekkel. Egyfolytában, mióta megjelent, ez megy… Először is csak Loren (azaz a filmben Alice) miatt néztem meg, de Lilly nem szeret egyedül DVD-zni, így mindig megadom magam.
A film végére sikerült elaludnom, csak este nyolc után ébredtem fel Lewis karjai közt. A mai meccsnek annyi... de ahogy látom Lillyék elmentek…
- Jaj, sikerült bealudnom! Na mind1… Te nem aludtál?
- Nem, csak téged néztelek, olyan kis ártatlan vagy alvás közben… - kezdett apró puszikat adni a nyakamra. Mire én megállítottam.
- Biztos vagy benne?
- Egészen biztos! – és kezdte lassan leszedni rólam a pólóm.
Ekkor valaki csengetett.
- Ha megtudom ki az, kinyírom… – sóhajtottam Lewis fülébe. Visszahúztam a pólóm, és mentem ajtót nyitni.
Amikor kinyitottam, egy vörös hajú lányt láttam meg. Ismerős nekem…
- Szia! Most költöztem ide, szemben levő házba, és gondoltam, üdvözlöm az új szomszédokat! Carmen Paige vagyok! – Carmen? Tudom már! Gimiben 2-vel fölöttem járt, és hát, nem voltunk nagy barátnők… nem is voltunk barátnők… ha pontos akarok lenni, ki nem állhattuk egymást… Pasi volt a háttérben… De hát bizonyára azóta ő is megváltozott
- Heló! Én Brit Granger vagyok. Ugyanabba a gimibe jártunk!
- Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan! De ugye már nincs harag? – kérdezte mosolyogva.
- Dehogy! Bejössz? – invitáltam őt be. Remélem már tényleg megváltozott!
- Nem, csak beköszöntem…
- Ki az? - jött oda Lewis.
- Carmen vagyok, az új szomszéd – mondta csillogó szemekkel Lewis-t méregetve. Nem változott, tévedtem…
- És épp menni készült! – csuktam be az ajtót
- Remélem még találkozunk, Lewis… - hallottam még halványan a hangját. Valakinek mindig kell a gonosz szerepe…
Visszamentünk a nappaliba.
- Na, hol is tartottunk? – kapott kézbe Lewis, és mentünk fel a hálóba…

Carmen: 


A ház:

 




2010. március 22., hétfő

Díj


Ez itt egy blogger díj. A szabályok:


1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.


Blogok:


Teszt:
Név: Czakó Veronika
Lakhely: Szlovákia, Nádszeg City  :)
Születési hely: Galánta
Magasság: 160cm
Névnap: január 13.
Foglalkozás: Ha a suli munkahely... csak fizetést nem kapok :(
Testvérek: 1 Hugom van...
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, úgyahogy angol és szlovák :D
Gyűjtemény: F1-es plakátok, régebben szalvéták, de a macskám belepiszkított az egészbe, úgyhogy ment a kukába :( :D
Cipőméret: 39
Iskola: Nádszegi Alapiskola
Kedvencek: F1, Foci, Hamilton, Ronaldo, Real Madrid, McLaren, MUFC
Hobbi: gitár, zongora, éneklés hülyeségek gyártása, foci, kutyázás
Zsebpénz: mikor hogy :D
Kívánság:  Minden nap a legszebb nap legyen :)
Álom: Megismerkedni Lewis Hamiltonnal :)
Szerencseszám: 7, 9
Szeretnék találkozni: Az összes F1-es pilótával... na jó azért Chandhokra nem vágyom :) Főleg Hamilton (L)
Háziállat: 3 mix kutya: Gina, Sanyi, Golyó
Köszi mindenkinek :) YwY, HeniiSzabus (ha vki kimaradt szóljon pls ):D

2010. március 19., péntek

Örök szerelem, 17. rész

Már amúgyis gyanús volt nekem a sok kocsi és a hangos zene, így csütörtök este környékén, de amit a házba belépve megláttam…egy csomó tizenéves táncolt… Tánc? Inkább dülöngélés! Mindenütt whisky-s üvegek, a bútorok sehol, az 1 hónapos márványpadlónk… amin kupacokban állnak az energiaitalok… néhol pedig azok tartalma egy kis gyomortermékkel vegyítve… Fuuuj… ehhez képest a polipleves mennyei volt… És ez mind a mi házunkban! Odaléptem a hifihez és kihúztam, utána pedig fölkapcsoltam a villanyt, amit a tinikből álló tömeg nem nagyon helyeselt, mivel óriási morgás-zümmögés-ordibálás támadt. Még nekik ÁLL följebb!
- Brit? Lilly? És… Lewis Hamilton? … Ennyire részeg lennék? – lépett oda hozzám kedvenc hugocskám.
- Amy, te hogy képzelted ezt? Amikor kulcsot adtunk, azt mondtuk, öntözd meg a virágokat… Nem pedig, hogy itt rodeózzatok! Baj van a füleddel? – nézett rá dühösen Lilly.
- De… azt hittem később jöttök csak haza! – mondta a legmegfelelőbb kifogást.
- Jaj, és szerinted nem vettük volna észre?
- Nem tudom… - dőlt szép fokozatosan a fotelbe – most álmos vagyok…
- Ugye, még a piát se bírod?! – megint két napig józanodik…
Láttam, ahogy pár srác készül lelépni, ezért utánuk kiabáltam:
- Addig nem megy haza senki sem, míg itt rendet nem csináltok! – adtam ki a parancsot. Pihenni jöttünk haza, nem egy csomó tini után takarítani!... De ahogy ezeket elnézem… Lesz itt még dolgunk!
- Hé, nyugi Brit! Don‘t worry, be happy! – suttogta Lewis a fülembe, - elintézik ők – remélem is!
Odavittem nekik a fölmosót meg pár rongyot, mi pedig felmentünk az emeletre. Szerencsére minden a helyén volt.
Letusoltunk KÜLÖN-KÜLÖN, utána odapillantottam, mennyire sikerült a takarítás-rendrakás... Elmegy…
Lilly telefonált még Sebinek, hogy itthon vagyunk, hazaértünk, meg elmesélte neki legújabb viccét:
Találkozik két alma, megszólal az egyik:
- Birs?
Mire a másik:
- Sőt még sejetlek is!
Ezek a cuki kis viccek… néha már idegesítő…de hát  ő Lilly…
Bementem a szobámba, de persze sikerült felébresztenem a világbajnokot…
- Brit, nagyon sexy a pizsid… és hát… - XXXL-es spongyabobos póló… Sexy???
- ÓÓÓ… Nem… neked pihenned kell! – simítottam meg az arcát
- De… itt fogsz feküdni mellettem, és…
- Hé! Az orvos is azt mondta, hogy nyugodt körülmények közt kell lábadoznod.
- Mondd meg a lenti haveromnak is! – mondta vigyorogva.
- Üzenem neki is, hogy Brittany fáradt! – dőltem az ágyba. Fél perc múlva már álomországba csöppentem.

Másnap reggel az első dolgom volt átmenni a szomszédba Radarért és Bizsuért. Hiányzott már a két rosszcsont…
9-re már összeraktam mindent a nagy buli után, így belestem a hugomhoz, aki még mindig kómás volt, és mivel jó nővér vagyok, csináltam neki egy kis főtt brokkolit… imádja összevissza enni a kajákat… meg már amúgyis elszállt a mérgem.
Lilly lépett be a konyhaajtón.
-Jó reggelt! – mondta egész frissen.
- Neked is! – biccentettem felé, a forró brokkolikkal egyensúlyozva.
- Képzeld, hívott Sebi, hogy jövőhét szerdán jönnek Manchesterbe parádézni. Majd csinálhatnánk valami közös programot, nem?
- De, tök jó lenne. Majd kiagyalok valamit. Most amúgyis pihi van. Jövőhónapban lesz csak pár fellépés, így addig annyit lazulunk, amennyit csak akarunk xD Mit kérsz enni?
- Egy kis uborkát lekváros kenyérrel… - ezt az ételkombinációját még nem is hallottam…pedig már eléggé ismerem a JÓ izlését… - ÁÁ, csak viccelek, elég  lesz egy kis sajttal! – ez már nem volt olyan fura páros.
Később főztem kávét, ami már Lewis-t és Amy-t is kicsalogatta az ágyból. Hugicám értetlenül nézett Lewis-ra. Nem túl sok maradt meg benne a tegnap estéről…
- Amy, Lewis—Lewis, Amy – mutattam be őket egymásnak, mivel Amy állapota ezt tegnap nem tette lehetővé xD.
- Örülök! – mondták egymásnak álmos arccal.
- Hmmm… csak nem brokkoli illatot érzek? – szaglászott a levegőbe Amy.
- Jól érzed! Meg sem érdemled, te! – nevettem felé gúnyosan.
- Jól van, na! De amúgy Natalie ötlete volt!
- Már megint Natalie! Nem vetted észre, hogy mindig bajba kever ez a csaj? – már kiskoruk óta barátkoztak, de mindig összevesznek, kibékülnek vagy balhéznak…
- Jaj Brit! Ugyan már! Na, merre van a brokkoli? – terelte a szót.
- A piros tányérra raktam hűlni. Lassan eheted! Amúgy most  hogy érzed magad? – kérdeztem a bulizós csajszitól.
- Hát, zúg az agyam, meg egy rockbanda dobol a fejemben!
- Itt van egy kis fájdalom csillapító! Remélem segít – vettem elő egy tea kíséretével.
Reggeli után a nappaliban gyorsan összerakodtam, a két kutyus pedig a kertben futkározott, akikkel Lewis is megismerkedett. A nagy játékban a Kedvenc virágos cserepem  is áldozatul esett. Amy visszament aludni a szobájába, mi pedig egész nap csak meséket néztünk, mint az ovisok. Szombat délután Amy visszautazott Londonba a suliba, mert most ott tanul, és a két napos  szünet alatt gyorsan hazajött és szervezte a bulit xD

A többi nap is csak ilyen lazán telt el, és már azon vettem magam észre, hogy szerda van, és készülődünk Lilly-vel a Red Bull parádéra.

Amy:


Radar:

Bizsu:


2010. március 5., péntek

Örök szerelem, 16. rész

Több órán át ott ültünk mellette. Párszor vissza kellett mennem a saját kórtermembe, mert engem is megvizsgáltak, pedig már nem fájt semmim sem… de hát ezek az orvosok…
A csajokat rászedtem, hogy menjenek haza, nem kell itt gubbasztani mellettem, de Lilly azért mégiscsak maradt.
A nővérek valahogy elintézték, hogy éjjelre maradhassak Lewis mellett. Volt ott valami kemény kanapé, arra letelepedtem. Sikerült nagy nehezen elaludnom, és szerencsére már nem volt több rémálom.
Reggel 10 óra felé keltem csak föl, és mikor kinyitottam a szemem, azt hittem lefordulok az ágyról: Lewis mosolygott rám. Végre felébredt! Odasétáltam az ágyához:
- Jó reggelt! Hogy érzed magad? – mosolyogtam vissza én is.
- Neked is! Élek…az oldalam picit szúr, de te elfeledtetted a fájdalmat! – húzott volna oda magához, de én nem engedtem, - Mi a baj?
- Semmi… csak… tudod… ez mind miattam van… és… – hajtottam le a fejem.
- Brit – fogta meg mindkét kezem – engem ilyen hülyeségek nem érdekelnek!
- Hülyeség? Majdnem meghaltál!
- De nem haltam! Te itt vagy mellettem és szeretlek. A többi dolog ez mellett semmiség…
- De…
- Nincs semmi de!
- Á, Mr. Hamilton! – jött be a doki, - hogy érzi magát? Megvizsgálnám. Legyen szíves pár percre kifáradni kisasszony. Köszönöm.
A kórterem előtt Lilly ült, valami újságot lapozgatott, de amint meglátta, hogy mosolygok, odafutott hozzám.
- Na?
- Felébredt! – öleltem meg.
- Ez csodás! De? – nézett mélyen a szemembe, - téged bánt valami!
- Tudod, ez az egész…
- Lépj ezen túl! Egyben vagytok mindketten, szeretitek egymást, és ez a fontos!
- Ő is ezt mondta…
- Akkor?
- Jajj… ne őrjíts már!
- Jól van na!
- Jön a doki – mutatott az ajtó felé.
- Most már bemehetnek – jött oda hozzánk.
- Köszönjük.
Lilly bejött velem. Leültünk az ágya mellé.
- Na, mit mondott a doki? – kérdezte egyből Lilly.
- Azt mondta, az első vizsgálat alapján nincs semmi bajom sem.
- Tuti? – miért vagyok mostanában ilyen pesszimista?
- Azt mondta, az első vizsgálat alapján nincs semmi bajom sem.
- Oké, már mondtad – nevettem rá.
- Azt mondta, az első vizsgálat alapján nincs semmi bajom sem.
- Lewis? Jól vagy? – néztünk rá felhúzott SZEMÖLDÖKkel.
- Azt mondta, az első vizsgálat alapján nincs semmi bajom sem.
- Most ez mi? Lilly szólj egy dokinak! – pillantottam rá kétségbeesetten.
- Hé, nyugi csajok, csak hülyülök! Nem a fejemet vertem be! ÁÁÁ… látnátok az arcotokat! – nevetett ránk kárörvendően.
- Az agyad alapból ilyen, nem kellett azt beverni! Húúú…, ha nem lennél bekötözve most úgy oldalba böknélek, hogy magam is megbánom! – sziszegtem összehúzott szemekkel.
- Valaki mentsen meg! Brit mester lekaratéz!
- Gúnyolódj csak! Tudod, mi oviban sokat verekedtünk ahhoz képest, hogy lányok vagyunk. És, hát duci kiscsaj voltam, de Brit lerugdalt rólam mindent… neki köszönhetem a modell karrierem. – mondta okos szemekkel Lilly. Ha nem tudnám, hogy csak most találta ki, akkor egész hihető.
- És Lilly mindig nyerített a fülembe, így teljesen kifinomult lett a hallásom, ezért lettem énekes és zenész! – kacsintottam az említett személyre. Nem nagyon bírom már magamban tartani a nevetést.
- Mi? Ja… és még az én agyammal van a gond!
- Most arra célzol, hogy hülyék vagyunk? – kérdeztem egész magas hangon.
- Dehogyis! Csak… ööö… élénk a fantáziátok! 
- És piszkos is… - mosolygott gonoszan Lilly. Biztos arra gondol, amikor oviban azt lestük, hogy pisilnek a fiúk. Annak idején mindig tanácskoztunk, hogy vajon mi lehet az a valami, ami nekünk nincs… Aztán az egyik kissrácot, akibe mindketten szerelmesek voltunk a kék kisautója miatt, a WCben pisilés közben megfenyegettük, hogy addig nem húzhatja fel a nadrágját, míg el nem magyarázza nekünk ezt az egészet. A kis beszarit végül elengedtük, az meg sírt az ovónéninek, hogy mit csináltunk, de persze egy kis szempilla rebegtetéssel elintéztük az egészet. Na elég már ezekből a kiskori történetekből… szerencsére már mindent kinőttünk… vagy nem, - és mikor engednek ki? – próbáltam más felé terelni a gondolataimat.
- Még 3 nap, utána hazaengednek.
- Ugye amíg felépülsz nálunk leszel? – néztem rá bociszemekkel, - biztos megterhelő lenne az út Genf-ig, és hát gondolom, így versenyekre sem akarsz menni…
- Nincs olyan messze Genf, és nem szeretek másokon élősködni…
- Naaa… légyszi… meg kell ismerkedned még a kutyáinkkal, Radarral és Bizsuval! – mondtam egy nyomós okot.
- Oké… a kutyusok miatt beleegyezem! – mosolygott rám.
- Ha most nem is lehet, de később ezért még kapsz! Ami késik, nem múlik! – fenyegettem meg a mutatóujjammal.
- Ó… nagyon várom már azt a büntetést! – mosolygott kajánul.
- Khm..khm… légyszi… ne előttem! Még rossz álmaim lesznek! – fintorgott Lilly.
- Te meg az álmaid… - mondtam kuncogva.
Hívtunk Anthony-nak is, hogy Lewis felébredt, mert megint el kellett utaznia ügyeket intézni. Elmeséltem Lewis-nak is, hogy kibélkültünk.
Hamar letelt a 3 nap. Elmentünk a szállodába a cuccainkért, ahova még egy hete szállítatta Loren, és utána kocsikáztunk is Manchesterbe. Ahogy beléptünk a házba, egy nem mindennapi látvány fogadott bennünket…