Már amúgyis gyanús volt nekem a sok kocsi és a hangos zene, így csütörtök este környékén, de amit a házba belépve megláttam…egy csomó tizenéves táncolt… Tánc? Inkább dülöngélés! Mindenütt whisky-s üvegek, a bútorok sehol, az 1 hónapos márványpadlónk… amin kupacokban állnak az energiaitalok… néhol pedig azok tartalma egy kis gyomortermékkel vegyítve… Fuuuj… ehhez képest a polipleves mennyei volt… És ez mind a mi házunkban! Odaléptem a hifihez és kihúztam, utána pedig fölkapcsoltam a villanyt, amit a tinikből álló tömeg nem nagyon helyeselt, mivel óriási morgás-zümmögés-ordibálás támadt. Még nekik ÁLL följebb!
- Brit? Lilly? És… Lewis Hamilton? … Ennyire részeg lennék? – lépett oda hozzám kedvenc hugocskám.
- Amy, te hogy képzelted ezt? Amikor kulcsot adtunk, azt mondtuk, öntözd meg a virágokat… Nem pedig, hogy itt rodeózzatok! Baj van a füleddel? – nézett rá dühösen Lilly.
- De… azt hittem később jöttök csak haza! – mondta a legmegfelelőbb kifogást.
- Jaj, és szerinted nem vettük volna észre?
- Nem tudom… - dőlt szép fokozatosan a fotelbe – most álmos vagyok…
- Ugye, még a piát se bírod?! – megint két napig józanodik…
Láttam, ahogy pár srác készül lelépni, ezért utánuk kiabáltam:
- Addig nem megy haza senki sem, míg itt rendet nem csináltok! – adtam ki a parancsot. Pihenni jöttünk haza, nem egy csomó tini után takarítani!... De ahogy ezeket elnézem… Lesz itt még dolgunk!
- Hé, nyugi Brit! Don‘t worry, be happy! – suttogta Lewis a fülembe, - elintézik ők – remélem is!
Odavittem nekik a fölmosót meg pár rongyot, mi pedig felmentünk az emeletre. Szerencsére minden a helyén volt.
Letusoltunk KÜLÖN-KÜLÖN, utána odapillantottam, mennyire sikerült a takarítás-rendrakás... Elmegy…
Lilly telefonált még Sebinek, hogy itthon vagyunk, hazaértünk, meg elmesélte neki legújabb viccét:
Találkozik két alma, megszólal az egyik:
- Birs?
Mire a másik:
- Sőt még sejetlek is!
Ezek a cuki kis viccek… néha már idegesítő…de hát ő Lilly…
Bementem a szobámba, de persze sikerült felébresztenem a világbajnokot…
- Brit, nagyon sexy a pizsid… és hát… - XXXL-es spongyabobos póló… Sexy???
- ÓÓÓ… Nem… neked pihenned kell! – simítottam meg az arcát
- De… itt fogsz feküdni mellettem, és…
- Hé! Az orvos is azt mondta, hogy nyugodt körülmények közt kell lábadoznod.
- Mondd meg a lenti haveromnak is! – mondta vigyorogva.
- Üzenem neki is, hogy Brittany fáradt! – dőltem az ágyba. Fél perc múlva már álomországba csöppentem.
Másnap reggel az első dolgom volt átmenni a szomszédba Radarért és Bizsuért. Hiányzott már a két rosszcsont…
9-re már összeraktam mindent a nagy buli után, így belestem a hugomhoz, aki még mindig kómás volt, és mivel jó nővér vagyok, csináltam neki egy kis főtt brokkolit… imádja összevissza enni a kajákat… meg már amúgyis elszállt a mérgem.
Lilly lépett be a konyhaajtón.
-Jó reggelt! – mondta egész frissen.
- Neked is! – biccentettem felé, a forró brokkolikkal egyensúlyozva.
- Képzeld, hívott Sebi, hogy jövőhét szerdán jönnek Manchesterbe parádézni. Majd csinálhatnánk valami közös programot, nem?
- De, tök jó lenne. Majd kiagyalok valamit. Most amúgyis pihi van. Jövőhónapban lesz csak pár fellépés, így addig annyit lazulunk, amennyit csak akarunk xD Mit kérsz enni?
- Egy kis uborkát lekváros kenyérrel… - ezt az ételkombinációját még nem is hallottam…pedig már eléggé ismerem a JÓ izlését… - ÁÁ, csak viccelek, elég lesz egy kis sajttal! – ez már nem volt olyan fura páros.
Később főztem kávét, ami már Lewis-t és Amy-t is kicsalogatta az ágyból. Hugicám értetlenül nézett Lewis-ra. Nem túl sok maradt meg benne a tegnap estéről…
- Amy, Lewis—Lewis, Amy – mutattam be őket egymásnak, mivel Amy állapota ezt tegnap nem tette lehetővé xD.
- Örülök! – mondták egymásnak álmos arccal.
- Hmmm… csak nem brokkoli illatot érzek? – szaglászott a levegőbe Amy.
- Jól érzed! Meg sem érdemled, te! – nevettem felé gúnyosan.
- Jól van, na! De amúgy Natalie ötlete volt!
- Már megint Natalie! Nem vetted észre, hogy mindig bajba kever ez a csaj? – már kiskoruk óta barátkoztak, de mindig összevesznek, kibékülnek vagy balhéznak…
- Jaj Brit! Ugyan már! Na, merre van a brokkoli? – terelte a szót.
- A piros tányérra raktam hűlni. Lassan eheted! Amúgy most hogy érzed magad? – kérdeztem a bulizós csajszitól.
- Hát, zúg az agyam, meg egy rockbanda dobol a fejemben!
- Itt van egy kis fájdalom csillapító! Remélem segít – vettem elő egy tea kíséretével.
Reggeli után a nappaliban gyorsan összerakodtam, a két kutyus pedig a kertben futkározott, akikkel Lewis is megismerkedett. A nagy játékban a Kedvenc virágos cserepem is áldozatul esett. Amy visszament aludni a szobájába, mi pedig egész nap csak meséket néztünk, mint az ovisok. Szombat délután Amy visszautazott Londonba a suliba, mert most ott tanul, és a két napos szünet alatt gyorsan hazajött és szervezte a bulit xD
A többi nap is csak ilyen lazán telt el, és már azon vettem magam észre, hogy szerda van, és készülődünk Lilly-vel a Red Bull parádéra.
Amy:
Radar:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése