Reggel csodásan ébredtem, pedig nem volt uncsi az éjszakánk :P. Lewis szorosan, ölelt, így nagyon nehéz volt kimászni az ágyból anélkül, hogy ő ne ébredjen fel. Az akció sikeresen zárult, utána pedig felöltöztem és mentem le a konyhába.
A nappaliban nem semmi látvány tárult elém: Seb és Lilly kiterülve a kanapén (hozzáteszem ruhástul, amiről arra következtetek, hogy az új kanapét szerencsére nem avatták föl), és ahogy elnézem őket, nem a sima fáradtságtól aludtak el, hanem van a háttérben egy kis pia is…
Főztem egy kávét, de a nagy csörömpölést csak Radar hallotta meg, és sipítós kiskutyahangján felverte az egész házat… mondjuk itt is volt az ideje, mivel már fél 10-et mutatott a falióra. Az első Lewis volt, aki egy szál boxerben lépett a konyhába… legalább vett magára valamit. xD Odaállt mögém, átkarolta a derekamat, és a fejét a vállamra rakta.
- Jó reggelt Szivem! Ilyen korán már a konyhában szorgoskodsz? Majd elalszom! Nem jössz vissza az ágyba? – hát pedig én úgy érzem, nagyon is éber xD….
- Már nem tudok aludni ilyenkor - felé fordultam, és adtam egy puszit a szájára.
- Ki beszél itt alvásról? – és elkezdett apró puszikat adni a nyakamra. Ekkor toppant be a társaság kómás része… ők is tudnak időzíteni.
- Brit, egy tablettát… kérlek… széthasad a fejem… - panaszkodott Lilly.
- Megzavartunk valamit? – mért végig minket Seb kuncogva. Milyen jó a kedve…
- Dehogyis… - nyomtam gyorsan a kezébe a kávét, - Ajánlom, később fésülködj meg, mert a hajaddal fogni lehet a UPC-t! – mondtam a csodás hasonlatot… - Amúgy mennyi lett a meccs eredménye?
- 1-2 – motyogta Lilly lehangoltan. Értem Sebi jókedvét… de úgyis megnyeri a visszavágót a MU!
- És melyik helyen ittátok le magatokat ennyire? – kérdezte a szorosan csak mögöttem mozgó úriember… egy farmert sem ártott volna felvenni xD
- A Red Devil-ben… igazság vagy merészséget játszottunk pár sráccal, és merész voltam, ami 15 kis pohár vodka volt… persze Sebi besegített… - akkor mindent értek…
Lilly-nek kerestem egy kis Aspirin-t, és utána mindketten ledőltek aludni. Adtam a kutyusoknak is kaját, és Bizsu vitte a pórázt Lilly szobája felé, de rászántam magam, hogy kiviszem én sétáltatni, Lilly meg pihenjen.
- Lewis, jössz velem megsétáltatni a kutyusokat? – kérdeztem halkan immár a felöltözött világbajnokomtól.
- Mehetünk – karolt át.
Ahogy kiléptünk a házból, nyávogást hallottunk. Macska?... Ja, nem, csak Carmen az…
- Jó reggelt szomszédok! – jött oda hozzánk mézes-mázasan, de gondolom ez a hangnem nem nekem szólt…
- Hello! – köszöntünk neki egyszerre.
- Lewis, gondolom, te értesz a kocsikhoz – jaj de béna kérdés… a nap vicce xD
- Mivel F1-es pilóta vagyok, azért illik!
- Óh, igazad van! Szórakozott vagyok ma… Teljesen kétségbe vagyok esve… - egy kanna víz és megnyugszol, garantálom! – Nem indul a kocsim. Megnéznéd, mi lehet a probléma? – kérdezte szempilla-rebegtetve.
- Hadd lám! – mondta Lewis, és odament a kocsihoz. Megpróbálta beindítani, és ekkor elkezdett csipogni a kijelzőnél.
- Carmen, kéne tankolni menni… azért nem megy mert üres a tank! – ritka lüke nő ez a Carmen…
- Ja, igazad van… már hallom… - vörösödött el a bokájáig, - Köszi a segítsé… fúúúj, mi ez? Te rohadt dög! - tocsogott Carmen lába. A tettes Radar volt, lehűtötte őt. Ez jobb volt, mint a kanna víz
- Hé! Radar csak egy kiskutyus, ne pattogj! – csitította le Lewis.
- Brit, igazán megtaníthatnátok neki, hogy hova piszkítson!
- Tudja ő jól, megnyugodhatsz – mondtam neki kedvesen.
- Hmmm… Viszlát! További jó kutyasétáltatást! – billegett be a házába. Mikor becsukta az ajtót, mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Radar, ha visszajöttünk kapsz egy jutalomfalatot! – simítottuk meg a fejét, és elindultunk a park felé.
Bizsu csak szép csöndesen lépegetett velünk, míg Radar a madarakat kergette. Mikor beértünk a parkba, Bizsunak se kellett több, belevetette magát a falevelekbe, és Radarral együtt hemperegtek, mi pedig leültünk egy padra. Szorosan odabújtam Lewishoz, és magamba szívtam a parfümjét ( Hugo Boss – White Edition xD)
- Annyira jó veled! – öleltem meg még szorosabban, - kár hogy a kocsidban nincs egy anyósülés…
- Ha rábírod szedni a srácokat… - nevetett.
- Lenne is abból szép versenyzés… a felvezetőn szívrohamot kapnék!
- A versenyzés… - hajtotta le a fejét.
- Hé, csak két futamot kell kihagynod, utána Abu-Dhabiban már csúcsformában leszel! – vigasztaltam meg és adtam neki egy csókot, ő pedig szenvedélyesen visszacsókolt. A tökéletes pillanatot telefonom csörgése szakította félbe. Mindig mindent 2x kell elkezdenünk?
Rápillantottam a kijelzőre, és Ash nevét jelezte.
- Ezt felveszem, nem baj? – néztem rá bociszemekkel.
- Vegyed csak – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Heló Ash! – szóltam bele.
- Szia! Hogy vagytok?
- Meg vagyunk, most épp sétáltatjuk a kutyusokat, és itt vagyunk a parkban.
- Szuper! Akkor minden rendben!
- Ja. És te? – nem mondom inkább Carment, mert hamar felhúzza magát az ilyen dolgokon.
- Hát… van egy pár újdonság… nem telefontéma… összefuthatnánk valamelyik héten! – mondta izgatott hangon. Az összefutás a repülést jelenti :D.
- Okés. Mikor van időd? – kérdeztem. Én most a Rocks után egy hónapos regenerálódást iktattam be, úgyhogy semmi fellépés… Jövőre úgyis egy hatalmas turnéra megyek, és szeptember lévén másfél hónap múlva kezdődik a szervezkedés. Biztos nem leszek ilyen nyugodt állapotban :D
- A következő héten Japánba repülök, utána pedig van 2 hetem.
- Japán a jövőéten? Ott lesz a futam is! – gondolkodtam hangosan.
- Hát… említettem, hogy sok mondanivalóm van… - mondta titokzatosan, - Brit, le kell tennem, mert másikon hív a főnök. Akkor majd két hét múlva ütközünk. További jó pihenést!
- Okés, sok sikert, Üdvözlöm Kate-t is!
- Átadom. Sziasztok!
- Szia – raktam le a telefont… miért titokzatoskodik velem? Megesz a kíváncsiság…
- Mi a helyzet a tengerentúl? – kérdezte Lewis.
- Azt mondta, van egy csomó mondanivalója, majd 2 hét múlva eljön, mert most Japánba fog utazni, a futamra… hmmm… gyanús…
- Az! Felettébb gyanús! – nevetett Lewis a kíváncsiságomon.
- Gúnyolódj csak! Mindjárt szólok Radarnak, hogy megjelöljön! – fenyegettem meg a mutatóujjammal.
- Meg se szólaltam – adta meg magát.
Kb. még fél óráig ültünk csendesen, és élveztük, ahogy a lágy őszi szellő szinte elálmosít bennünket.
Az idillt Radar és Bizsu szakította meg, akik már indulásra készek voltak, így mentünk vissza.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése