Visszaérve láttuk, hogy Carmen kocsija már nem állt ott, gondolom valahogy elvitte megtankolni.
Már lassan egy óra, ezért rendeltünk valami kaját, mert hát én hadilábon állok ezzel a főzés dologgal. Na jó, nem mondom, hogy nem kísérleteztem még, de féltem a többiek életét. Lilly szokott szorgoskodni a konyhában, amikor itthon van, de most még ott hortyognak a nappaliban.
Miután megettük a rendelt sushit, Lewis egy lehetetlen ötlettel állt elő:
-Brit, mi lenne, ha a vacsit együtt csinálnánk?
- Mi??? Tuti? Nem szeretném, ha bajotok esne…
- Ugyan már…
- Hát, jó… ha megérjük a holnapot, talán sikerélményem is lesz! – nevettem ki saját magam.
- Szerintem fincsi lesz! – mondta, és gyengéden megcsókolt, mire én is visszacsókoltam.
- Hmm… ennél finomabb nem…
Ebéd után TV-ztünk, utána pedig támadt egy jó ötletem:
- Lewis, nincs kedved eljönni velem vásárolgatni? –muszáj mennem… lassan kipattogok… már három hete nem vettem semmit se :(
- Ööööö… hát… - bociszemek részemről, - Legyen! Akkor utána pedig bevásárolunk pár dolgot a vacsihoz is, rendben?
- Oké. És amúgy mi lesz a vacsi? Keresek valami szakácskönyvet – szakácskönyvem volt egy csomó, mert gyakran ezzel próbáltak ösztönözni a kis tapintatos haverok. De azért találtam is az egyikben egy egyszerű receptet, - Mit szólnál hozzá, ha sütnénk pár sajtos paradicsomot?
- Sajtos paradicsom? Oké – egyezett bele a kreatív ötletbe.
- De azért készítsük ki a pizzafutár számát is… - vettem le a hűtő széléről a kis cetlit.
- Nem lesz rá szükség - mondta mosolyogva.
Kimentünk a kocsihoz, és elindultunk az Arndale pláza felé.
Vettem 4 pólót, 3 hosszú ujjút, 2 hosszú és 2 rövid nacit, 3 cipőt és még egy csomó kiegészítőt – mint említettem 3 hete nem vásároltam.
Körülbelül fél 6-kor mentünk az élelmiszerüzletbe, és megvettük a vacsi hozzávalóit.
8 közepes nagyságú paradicsom
vöröshagyma
törött bors
kemény sajt
vöröshagyma
törött bors
kemény sajt
Fél 7-kor már otthon voltunk, Lilly és Sebi is már egész jól néztek ki, vagyis mondhatjuk, hogy tök éberek voltak. Épp videójátékoztak, mikor beléptünk a nappaliba.
- Sziasztok! Merre voltatok? – kérdezte Lilly.
- Vettem pár göncöt, és bevásároltunk a vacsihoz. Ma este nem te sütsz… - vigyorgtam.
- Brit? Sütni? – esett az álla a földig.
- Nyugi, egyszerű receptet választottam. Ha szar lesz, rendelünk pizzát.
- Rendben, te tudod. Ha majd kell segítség, szólj!... ÉÉÉÉÉSSSS… nyertem! – kiabált Lilly. Sebi eddig meg sem szólalt, annyira koncentrált… hiába…
- Sziasztok! Észre sem vettelek titeket. De Lilly, neked erősebb a kocsi – aha…
- Sebi, az öcsédet még hagytuk nyerni, de téged már nem fogunk… - adtam, meg az utolsó döfést.
- Nem is kell! Nyerek én majd magamtól is!
- Nyugi Sebi, attól még ugyanolyan jó pilóta maradsz, ha le is győz egy lány… - piszkáltam még tovább.
- Haver, megesik az ilyen… - mondta együttérzően Lewis, de azért hallani lehetett a hangjában, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Ja… de mennyi rá az esély? 1 az ezerhez…
- Most te lettél az az 1, édes – adott neki egy puszit az arcára Lilly, és hozzábújt.
- És egy visszavágó? – csillantak fel Sebi szemei.
- Oké – egyezett bele Lilly.
- Remélem már én nyerek…
- Sebi, mi szorítunk… - veregette meg a vállát Lewis.
A konyhában kiraktuk a hozzávalókat, és nekikezdtünk a komoly melónak. Lewis felvágta a paradicsomot, én pedig megpróbálkoztam a hagymareszeléssel… 1 percen belül csurogtak a könnyeim. Lewis meglátta a szerencsétlenkedésem, ezért odalépett hozzám:
- Ne csináljam én? – törölte le a könnyeket az arcomról.
- Hát… ha téged nem csíp… - adtam neki a reszelőt.
Fél perc múlva már készen is volt, és nem könnyezett egyáltalán.
- Hogy csináltad?
- Ha a szádon át lélegzel hagymavágás közben, akkor nem csípi a szemed
- Ezt honnan tudod?
- Hát…
- Megvan! Te tudsz főzni! És hagyod, hogy itt bénázzak?! – néztem rá nagyon szúrósan.
- Pár egyszerű kaját össze tudok dobni… de amúgy nem vagy egyáltalán béna
- Persze… Na, akkor bedörzsölni a paradicsomot hagymával, utána só és bors… Meg van.
Utána rászórtam a sajtot, Lewis pedig a vajat rakta rá a végén, hogy puha legyen. És most várunk…
10 perc múlva már készen vettük ki a sütőből. Az illata egész jó… nem tudom, hogy finem-e lesz…
- Nyerteeeemmmm!!! – hallottuk a nappaliból Sebi kiabálását. Gondolom Lilly hagyta nyerni, hogy szent legyen a béke, de ezt azért Sebi nem tudja…
- Hmm, egész jó illatok jönnek a konyhából – mondta Lilly hangosan. A hangján nem hallottam, hogy letörte volna őt a vesztés…
- Pont elkészült, gyertek, kóstoljátok meg! – hívta őket Lewis az asztalhoz.
Leültünk mind az asztalhoz.
- Na, akkor lássuk a medvét – mondta Sebi még mindig a győzelemtől eufórikus állapotban.
- Csak óvatosan… - pillantottam rájuk… lehet, hogy ez az utolsó vacsoránk xD
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése