Ezekben a latin országokban az emberek nem stresszelnek, a problémák helyett inkább egymással foglalkoznak.
Nálunk, Angliában kilépsz az utcára és mit látsz? Egy kisgyermek éppen vattacukrot kér, de az anyukája elhúzza az árustól, mert sietnek. A szembe jövő pasi nekimegy egy öreghölgynek, de mit sem számít ez neki, ő most telefonál… A kávézóban az asztaloknál gyakran csak egyesével ülnek az emberek, és a laptopjukat bújják… Bezzeg itt… a kissrácok fociznak a mellékutcákban, szerelmespárok ölelkezve ülnek a padon. Ezt az egész hangulatot még az is tetézi, amikor az utcai zenészek húrjain megszólalnak a szenvedély hangjai… Így kibírnám én is…
A gondolatmenetem a lift csengője szakította meg. A második emeleten volt a szobánk. Csomagok híján mi vágódtunk le az ágyra… picit kemény volt, de elmegy :D
- És most hogyan tovább? – kérdeztem Lewis-tól.
- Kajálás, vásárlás, utána kipróbálhatnánk az ágyat úgy igazából… - ölelt át.
- A kajálás mehet, mert éhen halok, ruha is kellene, a harmadikat még meglátom… - pattantam fel az ágyról, - úgyhogy gyerüüüünk! – húztam fel őt is az ágyról… de a próbálkozásom sikertelen volt, végül rajta kötöttem ki…
- Felcserélhetjük a sorrendet… - húzott magához.
- Éhen halok, légyszi… - néztem rá kiskutya szemekkel, mert már tényleg kilyukad a gyomrom.
- De csak a te kedvedért! – adta meg magát.
A hotel éttermében egy sima sajtos pizzát, eper fagyit és karamellás pudingot kajáltam. Nagyon éhes voltam, ez van :D Lewis valami Cuba-i specialitást evett, de én inkább nem próbálkozom ilyenekkel… múltkor is megjártam… Evés után bejártuk az összes üzletet, és egy csomó cuccot vettünk. Akár egy hónapig el lehetnénk ennyi ruhával :D
Este 9 óra felé értünk vissza, gyors zuhany után egyből elaludtunk mindketten.
Reggel Lilly sms-ére keltem:
Szia Brit! Most pakoltunk le a szállodában, és képzeld, Carmen is itt van. . Azt hitte, hogy ti is jöttök… legalább is Lewis. A portán minden órában megkérdezi, nem jöttetek-e még. Már futnak előle az alkalmazottak. Dilis.Otthon minden rendben?
Húha… ez a nő nem teljesen tiszta. Lillynek meg nem is szóltam Cuba-ról. Visszapötyögtem neki, hogy Cuba-ban vagyunk, a kutyusok MacPhe néninél a szomszédban, és hogy ne szóljanak Carmennek, hogy mi nem is megyünk, legalább jól szórakoznak a csajon.
Próbáltam csak halkan magamban nevetni, de Lewis így is fölkelt rá. Rápillantott az órára.
- Reggel 7 óra. Minek örülsz így? – mosolygott és megkaptam a reggeli puszit.
- Lilly írt. Carmen elment Japánba, mert azt hitte te is ott vagy – forgattam a szemeim.
- Tudom, hogy nehéz nekem ellenállni, na de ennyire…
- Most mondanám, hogy nem, de akkor hazudnék… Meg így növelem az amúgy is nagy egódat :)
- Miféle egó?
- ÖÖÖ… hát olyan hogy... Nagy!
- És te úgyis a nagy dolgokat szereted, nem? – vonta meg a vállát.
- Jaj, te… ebbe most ne menjünk bele – nevettem.
- Miért ne?
- Mert ma menjünk ki a tengerpartra! Gyerünk öltözni! – ugrottam ki vidáman az ágyból.
- De most még reggel van, 7 óra és kényelmes az ágy, nem kell sietnünk, versenyem sem lesz… - szomorodott el megint.
- Jaj, te csökönyös VB! Nem fogsz itt nekem szomorkodni! Majd a tengervíz meghozza a kedved!
- De…
- Gyereee! Meglátod, jó lesz! Most egyedül menjek? – vettem föl a bikinit, utána egy zöld szoknyát, és egy piros pólót.
- És később nem elég? – mondta a takaró alól.
- Azért most, mert még nincs nagy hőség, és nincsenek is olyan sokan a parton. Na, most összerakom magam a fürdőben, 5 perc és indulunk – adtam ki a parancsot.
Mikor kiléptem a fürdőből, Lewis már fel volt öltözve, és kávét szürcsölt.
- Wow, gyors vagy! 5 perc alatt?
- Egyetlen Brittany-m! 7 után vonultál a fürdőbe, és most fél 8 van… - megesik…
- Jól van, na! Nincs mindenkinek KERS-e! – tűztem föl elöl egy hajtincset.
- Hozattam neked is kávét – adta kezembe a sokszor életmentő keserű löttyöt. Most kivételesen nem voltam fáradt. Totál lázba hozott még tegnap egész Havanna.
Miután kihörpintettem a kávét, lementünk, a portán leadtuk a kulcsokat, az ajtónál pedig egy taxi várt.
- De visszafelé majd gyalog, ok? – kértem Lewis-t.
- Messze van a strand… - nyitotta ki nekem a kocsiajtót
- Nem baj! Szeretek nagyokat sétálni. – szálltam be, ő pedig utánam.
Pár perc kocsikázás után meg is álltunk a strandnál.
- Nem reggelizünk valamit előtte? – kérdezte Lewis. A strandon már kezdődött az élet. Már az összes gyors büfé nyitva volt.
- Még áll bennem a tegnap esti kaja. Majd később.
- Rendben.
Lepakoltunk, és mentünk bele a vízbe. Azt hittem melegebb lesz, ezért a vízbefutásomat könnyed kis sikítás követte. Lewis a víz szélénél állt és nevetett. Rosszul tette.
- Kinevetsz? Ez nem szép dolog! Gyere te is! – húztam be. Most jól összeszöktelem…
Mikor próbáltam belehúzni a vízbe fölkapott, és a mélyebbnél szépen beledobott. Ezek után csak szökteltük és lenyomtuk egymást a víz alá, mint az ovisok. Egy óra után már totál lefáradtam a sok nevetéstől.
- Megyünk enni? – karoltam át a nyakát.
- Mehetünk. Csak még utoljára… - és lehúzott magával a víz alá. Az orrom telement vízzel. Á de rossz volt :S
Miután prüszkölve följöttem a víz alól, egy ölő pillantást vettem Lewis-ra, - Most bedurciztam! – mondtam neki, és futottam kifelé a vízből a cuccaink felé. Persze rögtön utolért:
- Bocsi… nagyon rossz volt? – nézett rám, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált.
- Hát… a ͈ 3 gombóc csokifagyi kiengesztel̎ kategóriába tartozik.
- Meg lesz – csókolt meg.
Elindultunk a cuccaink felé, de már csak egy gyorsan szaladó srácot láttunk a dolgainkkal a kezében…
1 megjegyzés:
szia!:)
tök jó volt:)
a szemét gyerek a végén hogy ellopta a cuccaikat :S xD
jah,és Carmen...jól megjárta,hogy azt hitte,Lewis Japánban lesz xD
puszii
Megjegyzés küldése