Figyeltem mindenkit, ahogy eszik. Nem vágtak fura arcokat. Remélem ez jót jelent, és nem lett ehetetlen. Megkóstolom én is…
Egész ehető… sőt… finom lett! De hát majd holnap reggel derül ki minden…
- Brit, többször kéne sütnöd! Egész jó! – nézett rám mosolyogva Lilly.
- Várd meg a reggelt – mondtam neki aggodalmas képet vágva.
Az összes elfogyott, igaz kicsi paradicsomokat vettünk. Este gyors zuhany után még leültünk Lewis-szal megnézni az Arsenal-Barca meccset, mert ő nagy Arsenal drukker (hát, ezek szerint ő sem tökéletes…) és muszáj vele néznem, hogy nyerjenek… majd pont miattam…
Az Arsenal nem volt valami meggyőző, Almunia már egy ideg volt, és tisztán lehetett hallani, ahogy mindig kiabálja a többieknek, hogy: NYOMJÁTOK FÖLJEBB!. A meccs félidejében sikerült is bedobnom a szunyát, de szerintem Lewis-nak is, mert reggel még mindig ment a TV, és egymáson feküdtünk. A vacsi hatása lesz…
Közben mondták a sporthíreket, 2-2 lett. Jó ez… Pár perc múlva fölébredt Lewis is.
- Na, mennyi lett a meccs? – kérdeztem.
- A fenébe is! Elaludtam! – csapott a homlokára.
- Én tudom… 2-2 - frajerkodtam.
- De te már a félidőnél aludtál…
- Csak tettettem! – öltöttem rá a nyelvem. De, csoda hogy a félidőig kibírtam… nem szeretem az Arsenal-t… rászedem majd Lewis-t is, hogy MU-s legyen…
- De még egyszer sem aludtam el meccsen – gondolkodott hangosan és állt fel a kanapéról.
- Pedig a kedvenc csapata meccsén ritkán alszik el az ember – mondtam gonoszkodva.
- Az Arsenal a legjobb, semmi kétség… túl fáradt voltam bizonyára…
- Ja… biztos – gúnyolódtam tovább.
- Akkor jövőhéten a visszavágóra elmegyünk Londonba! – mondta diadalmasan. Ne…
- Én nem megyek! Sajnálom, egyedül mész…
- Carmen biztos szívesen eljönne velem…
- Hé! Azt már nem engedem… Kedden lesz a meccs? – néztem rá bociszemekkel.
- Tudtam én – ült ki az önelégült vigyor az arcára.
- Jaaj, tudom, hogy nem vinnéd el Carmen-t…
- Fogadjunk? – csillantak fel a szemei.
- Na!
- Nyugi, csak hülyülök – karolta át a derekam.
- Milyen vicces kedvedben vagy… pedig nem emlékszem, hogy a bolondgomba is a vacsi hozzávalói közt szerepelt volna… - tűnődtem el.
- Csak te vagy rám mindig ilyen hatással – adott volna egy puszit, de eltoltam magamtól.
- Szúrsz! Borotválkozz meg!
- Pedig pont most akartam szakállat növeszteni! – hajtotta le a fejét.
- Amíg a Föld kerek, a borotvák nyernek! Ez van… - veregettem meg a vállát, - úgyhogy irány a fürdő!
- Nem egyezhetnénk meg? – jaj, ez a nézés…mindjárt elolvadok… de azért kibírom, és NEM!
- A sima arcból nem engedek! – toltam be a fürdőbe.
Ezután leültem a TV elé, és Sebi lépkedett le a lépcsőn. És ő is él :D
- Jó reggelt! Hogy érzed magad? – tettem fel gyorsan a kérdést.
- Jól, kössz – mondta, és ásított egyet.
- És Lilly?
- Még alszik, szerintem jól van – mondta csukott szemmel.
- Azért meglesem – mentem föl Lilly szobájába. Amúgy ezek tegnap este nagyon hamar elvonultak ̎aludni ̎ …
Megbotlottam Lilly szobája előtt a küszöbben, puffantam egy nagyot, de gyorsan felálltam, ám így is sikerült őt felébresztenem. Yeah, ő is egyben van :D
- Jó reggelt! – nyitotta ki a szemeit mosolyogva.
- Látom itt valakinek tartalmas éjszakája lehetett – nevettem.
- Most mondjam, hogy nem? – öltötte rám a nyelvét.
- Ne mondd :D Gyere le kajálni – húztam le róla a takarót.
- De olyan jó itt feküdni…már csak Sebi kéne… tényleg, merre van?
- Lent kóvályog, gyerünk! – húztam ki az ágyból a lábánál fogva.
- O-ké, me-gyek- már – mondta lassan szótagolva.
Lent Lewis már megborotválkozva várt.
- Na ezt már szeretem! – adtam egy puszit az arcára.
Lilly odament Sebihez, és megsimította az arcát.
- Édes, példát vehetnél a kollégádról…
- Sebi, te erősebb vagy – mondta gyorsan Lewis az említett németnek, amiért csak két szúrós szempárt kapott.
- Mi pedig nők! – mondta utána Lilly könnyedén.
- Akkor nem ellenkezem… - adta meg magát Sebi, és durcásan elindult a fürdőbe ő is.
3 perc után megborotválkozva jött ki.
- Most már megfelel?
- Tökéletes! – ugrott a nyakába Lilly.
A sikeres akció után a már simaarcú pilótáinkkal bementünk a konyhába és megreggeliztünk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése