Örök szerelem, 15. rész

- Nem esett bajod?

- Lewis… hogy kerülsz ide? De, te vérzel! – láttam meg az oldalán a sebet.

- Tudtam, hogy meg van az oka annak, amiért csak úgy elmentél, az első géppel jöttem ide, remélve, hogy itt… - a mondatot nem tudta befejezni, mert elvesztette az eszméletét.

- Mentőt! – kiabáltam kétségbeesetten. Ezalatt már a biztonságiak elfogták Naomit is.

- Én… én… nem akartam… - mondta halkan a pisztolyt kiejtve a kezéből. Legszívesebben neki ugranék, ha bírnék, de a lábaim nem bírnak megtartani… és…

A kórházban ébredtem. A csajok mind ott voltak mellettem.

- Lewis jól van? – kérdeztem egyből tőlük.

- Hogy érzed magad?

- Élek. De kérdeztem valamit!

- Hát a golyót eltávolították, és most gépeken van. Az orvos többet nem mondott nekünk… - tájékoztatott Lilly, - sajnálom… miattam van ez az egész… - hajtotta le a fejét.

- Ugyan…- öleltem meg.

- Merre van Lewis szobája?

- Hárommal arrébb, de az orvos szerint ezt a sok mindent ki kell még pihenned… - okoskodott nekem Vicky.

- Majd még pihenek… - legyintettem, és siettem az említett szoba felé. Egy csomó minden járt az agyamban… Ha akkor este nem megyek le úszni, akkor most nem ismerjük egymást, és nem lett volna féltékeny Naomi, és a golyó nem találja el, és… Amint megláttam őt, kitört belőlem a zokogás, és odafutottam hozzá. Egy csomó gép volt körülötte, és tele volt infúziókkal. És ez mind miattam…

Ekkor lépett be az orvos.

- Ugye felépül? Nem lesz semmi baja sem? Ugye nem? – kérdezgettem türelmetlenül.

- Nyugodjon meg! Az elkövetkező két nap még kritikus, és ha utána nem lesz semmi komplikáció, akkor életben marad, és reméljük, nem lesz maradandó sérülése…

Nem jutottam szóhoz sem… a két nap kritikus… ha meghal, nem élem túl… - iszonyú lelkiismeret furdalásom lett.

Leültem az ágya mellé, és megfogtam a kezét. Szörnyű így látni őt… én pedig nem tehetek semmit sem…

Mikor lenyugodtam, akkor éreztem meg, hogy mennyire ki vagyok merülve…

Hirtelen gyors pittyogást hallottam. Egy csomó orvos futott be.

- Kérem álljon arrébb! – szólt nekem az egyik.

- Mi történik? – össze voltam zavarodva teljesen.

- Nincs pulzus! Defibrillátor… töltés… Kérem hölgyem, fáradjon ki!

- De… de… Mentsék meg! Kérem… - ezt már a kórterem ajtajából mondtam.

- Mi történt? – futott oda hozzám Lilly.

- Hirtelen valami elkezdett gyorsan csipogni… utána a sok orvos… Lilly, ha ő… - nem bírtam befejezni a mondatot, mert megint a könnyeimmel küszködtem.

- Brit… - ölelt meg. Nem tudott semmi nyugtatót sem mondani, ő is könnyezett, - gyere, üljünk le!

Egyfolytában csak az órára pislogtam… lassan teltek a percek… egyszer csak az orvos lépett ki a kórteremből. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit sem… talán nem is akartam. Gyorsan odafutottam.

- Ugye nem… ? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Sajnálom… percekig küzdöttünk az életéért, de nem tudtunk már mit tenni... Részvétem… - tette rá a vállamra a kezét.

- Mi… ? Ez… Nem… ez nem velünk történik… csak félreértés lehet… Ő nem… - ha Lilly nincs ott, helyben megőrülök… de átölelt, és leültetett egy székre.

Ott ültünk percekig csendben… még mindig nem bírtam fölfogni… Lilly bökte meg a vállam:

- Brit kávét? Brit! Brit! – hallottam egyre hangosabban a hangját.

- Lilly? Mi? – körbenéztem, és Lewis ágya mellett találtam magam, a kezét fogtam, a gépek rendesen mentek, és ő is lélegzett. Álmodtam! Igen! Csak álmodtam! Lewis itt van mellettem! CSAK ÁLOM VOLT! – örültem magamban.

- Jól vagy? – kérdezte Lilly.

- Persze! Hol az a kávé?

- Már hozom is! – és ment le a feketéért.

Az orvos jött be. Megvizsgálta Lewis-t. Utána biztatóan rám nézett:

- Stabil az állapota. Reméljük nem áll be hirtelen változás.

- Köszönöm! – néztem hálás szemekkel a dokira.

- Ne nekünk köszönje! Erős a barátja szervezete, azért él még mindig!

Ránéztem Lewis-ra. Békésen aludt. Megjött Lilly a kávéval.

- Na, mondott valami biztatót az orvos?

- Stabil az állapota! – mosolyogtam rá, mert még mindig az álom járt az eszemben… lehetne most 100x rosszabb is…

Ekkor belépett Anthony.

- Fiam… az én fiam… itt fekszik így, tehetetlenül… miattad! Tudtam én előre, hogy csak a bajt hozod rá! – kezdett el velem kiabálni. Nagyon rosszul esett… de igaza van… ha nem találkozom vele, akkor…

- Kérem, ne emelje fel a hangját Brit-tel szemben! – állt fel Lilly, - neki is ugyanolyan nehéz, mint magának! És ön szerint az most jól esne Lewis-nak, ha felébred, és csak veszekszenek? Kérem…

- Jól van, de csak a fiam miatt! – lenyugodott, és leült az egyik székre. Kínos csönd lett. Ezt Anthony törte meg:

- Bocsánatot szeretnék kérni, Brittany. Most, ha így belegondolok, hogy Naomi miatt volt ez az egész… és még én is bunkó voltam veled… – állt fel ismét, - Megbocsátasz?

- Ugyan, nem történt semmi baj! – mosolyogtam rá. VÉGRE!!!

Örök szerelem, 14. rész

Mikor felébredtem, nagyon fájtak a szemeim… Kate jött oda hozzám:

- Figyu, van egy jó ötletünk! – akkor nem csak álmodtam…

- Na és, mi az? – kérdeztem kedvtelenül…

- Ugye Lilly-t a reptérre viszik?

- Aha…

- Szóltunk Sebinek, és neki támadt egy jó ötlete… - kezdte.

- De ha szól Lewis-nak, vagy a rendőröknek, akkor… bele se merek gondolni…

- Nyugi, megígérte, hogy nem… félti ő is Lillyt! – nyugtatott meg Kate.

- Rendben. Na, és mi a terve?

- Hát, tudod Sebinek ilyen élénk a fantáziája, és…

- Mondd már! – direkt húzza az idegim…

- Van egy idegenvezető haverja Londonban, és azt találta ki, hogy kínai turistákat hoz a reptérre, azzal, hogy élőben fogják látni Naomi Campbell-t, akivel fényképeszkedni is lehet. A nagy kavarodásban pedig Lilly-t gyorsan elhúzná tőlük, és ekkor szólna a biztonságiaknak.

- Mi? Ez a Sebi nem normális… a barátnőmről, Lilly-ről van szó!

- De hát mi sem tudtunk semmi okosat kiagyalni…

- Oké… de ha Naomi rájön, akkor…

- Nem fog rájönni! Tuti a terv! – tartotta bennem a lelket.

- Oké… bízom Sebi-ben!

- Sikerülni fog! – jött oda Vicky is.

- Kössék be magukat, landolunk! – hallatszott a hangszóróban.

A gépünk sikeresen landolt, a csomagjainkat Loren elintézte, hogy az egyik szállodához vigyék.

Odajött hozzánk Seb haverja:

- Sziasztok! John vagyok!

- Heló!

- Hívott Sebi, hogy mi a helyzet… a turisták a büfében vannak. Eddig még nem láttunk Naomiékat, úgyhogy figyeljetek ti is! – adta ki a parancsot.

- És ha már elvitték őt valahova, és most ők figyelnek minket? – miért vagyok ilyen vészmadár?

- Hé… forduljatok el! Itt jönnek! – mondta John.

Gyorsan fölkaptunk pár újságot, és az arcunk elé tettük. John elindult a kínaiak felé, rámutatott Naomi-ra és az embereire.

Három izompacsirta volt még vele. Ott volt Lilly is. Nem láttam, hogy bántották volna őt, ezért picit megnyugodtam. Amikor kiszúrt a tömegből, szólni akart, de mutattam neki, hogy maradjon csendben. Még veszélyben van…

A kis sárgák odamentek, és elkezdtek kattogtatni. Naomi láthatóan ideges lett, mert fellökött kettő kínait is. Persze ez feltűnt a biztonságiaknak is, akik odamentek hozzájuk… Jaj, ne, ez nem így volt a tervben…

- Minden rendben? – kérdezték a fura csapattól.

- Hát nem egészen… ugyanis… mindenhol körülvesznek minket a rajongók – mosolygott Naomi az egyikre.

- Nem akarják, hogy esetleg elkísérjük önöket egy darabon? – kérdezte az egyik.

- Köszönjük, nem kell! – kezd ideges lenni.

- De ránk nyugodtan számíthatnak, ha…

- KÖSZÖNJÜK NEM KELL! – és indult tovább, amikor Lilly hirtelen odafutott hozzám.

- Bíztam bennetek! Borult rám, de a kimerültségtől összeesett. Gyorsan felültettük az egyik székre.

- Gondolhattam volna, hogy ebben a ti kezetek is benne van! – mondta villám tekintettel Naomi, és előkapott egy fegyvert.

- Hölgyem, tegye azt le! – szóltak rá a biztonságiak. Azok intettek a személyzet többi tagjának, hogy az utasokat tereljék biztonságos helyre.

- Pedig azt hittem, van eszed… - sziszegte.

- Nem csak körülötted forog a világ! – vágtam a fejéhez. Pedig most egy fegyverrel áll előttem… illene valami nyugisabbat mondani…

- Ó, mert te körületted?

- Akárkit megkaphatsz a világon, miért pont Lewis-t szemelted ki?

- Te ezt nem érted! Mire mennék egy öreg pasival? A pénze már nem kellene… na de Lewis fiatal is, híres is… és… Mondhatom ezt neked, hisz te is fiatal vagy, nem érted milyen az, ha az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy mindig a címlapon van, és aztán folyamatosan egyre csak lesi a telefont, amin semmi üzenet sincs, az ügynökségeknek már nem kellek, mert hát vannak fiatalabbak, és… ha az ő oldalán jelennék meg, talán újra a topon lehetnék, és…

- De te nem veszed észre, hogy pont ez a visszataszító? Lewis szeretett, mint egy barátot, de mást nem érzett irántad! – léptem oda hozzá, - ezt pedig kérlek, tedd le! – mutattam a pisztolyra.

- Na, azt már nem! Látszik, hogy csak egy buta kis liba vagy! Egy ilyen szöveggel meg lehet téged főzni! – vigyorgott gonoszan és hirtelen megfordított, a hátamnak szegezte a puskacsövet. A biztonságiak közelebb léptek hozzá.

- Vissza! – kiáltott rájuk, - ha bárki moccanni is mer, akkor a kis énekesnőnk golyót talál magában!

A légy zümmögését is hallani lehetett volna, akkora csönd lett… Naomi a gépe felé irányított.

- Menj egyenesen! Semmi kis trükk, vagy megbánod!

Hirtelen Lilly tért magához, és elkiáltotta magát, mielőtt a többiek rászólhattak volna.

- Hol vagyok? Mi történt velem? Brit? Vigyázz!!! – kiabált, mikor meglátott.

- Mindent a kis barátnődnek köszönhetsz! – és meghúzta a ravaszt, de ekkor valaki arrébb lökött… és a golyó nem talált el engem…

Örök szerelem, 13. rész

Gyorsan a szállodához értünk. Alig tudtunk bejutni a sok fotóstól, de aztán sikerült átevickélni rajtuk valahogy. Bent leültünk az egyik asztalhoz, ahol Anthony, Heikki és egy lány ült.

- Szép estét mindenkinek! – köszöntötte őket Lewis.

- Sziasztok! Brit, ő a barátnőm, Catherine! – mutatta be Heikki a lányt. A kis finnnel a pályán már váltottunk pár szót róla, és tényleg egy aranyos csaj.

- Örülök! – mosolyogtam rá.

Jól elbeszélgettünk Heikki-ékkel, nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen jófej. Persz Anthony egy szót sem szólt hozzám…

Hoztak nekünk valamilyen kaját. Először nem tudtam, mivel van dolgom, de később a gyomrom megérezte, hogy egy kis kaviár is volt benne.

- Pillanat, kimegyek a mosdóba – jön a hányinger.

- Jól vagy? – aggodótt értem megint Lewis… ideje lesz, hogy megszokja a gyomromat xD.

- Persze, ne aggódj!

A mosdóba menet megragadott egy kéz. Megint Naomi volt az.

- Eressz el! – kiáltottam, de ő nem engedett el.

- Velem jössz! – és elkezdett kifelé rángatni.

Betuszkolt egy sötétített üvegű autóba.

- Mit mondtam neked? – nézett rám nagyon dühösen.

- Te egy pszichopata vagy!

- ÓÓÓ, igen? Mutatok neked valamit! – azzal elővette a telefonját, és tárcsázott valakit.

- Adjátok őt! – adta ki a parancsot a mobil-ba, - Hallgasd! – nyomta a kezembe.

- Segítség, ezek őrültek! – Lilly kiabált a telefonba. Ilyen nincs! Ezek elrabolták Lilly-t!

- Jól vagy? Nem bántottak? – gyűltek a szememben a könnyek.

- Egy sötét helységben vagyok, a szemem be van kötve, és…

- Jó, jó elég lesz! – vette ki a telefont a kezemből Naomi.

- Ereszd el őt! Ezt nem teheted!

- Ahogy látod, megtehetem! Na, hogy is volt az egyezségünk? – kérdezte vigyorogva.

- Azt már nem! Nem érted meg, hogy nem mehet minden úgy, ahogy te szeretnéd? – néztem rá könnyel áztatott arccal.

- De úgy lesz. Van rá 1 órád, hogy valahogy elhagyd Lewis-t! Nem érdekel, hogy csinálod, de 1 óra múlva már azt sem akarom tudni, hogy itt voltál! Ha egy szót is szólsz erről Lewis-nak és a zsaruknak, a barátnődről a következő képek már a koporsóból fognak készülni! Nos, menj! 1óra… csupán 1óra…

Kiléptem a kocsiból, és száguldottam vissza a mosdóba. Ilyen nincs… ezt nem teheti… de… nem kockáztathatom Lilly életét… és nehéz lesz csak úgy elhagyni Lewis-t… megszerettem őt… most már el sem tudnám képzelni, mi lenne velem nélküle…

Próbáltam magam összeszedni, és visszamentem az asztaltársasághoz.

- Minden rendben Brit?

- ÖÖÖ… Lewis… beszélnünk kellene…

Kihívtam őt az öltözőkhöz.

- Figyi, Lewis… - kezdtem.

- Megijesztesz! Mi a baj Brit?

- Arra jöttem rá, hogy apádnak igaza van, mi nem illünk össze… a te világod más, mint az enyém…

- Brit! Mi történt veled?

- Én jól vagyok Lewis, de ez az igazság! – annyira nehéz így látni, de ezt kell tennem…

- De… én szeretlek! – én is! Veled élném le az életem, de Lilly-t nem hagyhatom cserben!

- Így lesz jó, és kész! – és elfutottam.

- Brit… kérlek! – futott utánam, de a tömegben szemelől tévesztett. Kifutottam az utcára, és csak zokogtam. Gyorsan fogtam egy taxit, és a szállodához mentem. El kezdtem a cuccaimat beledobálni a bőröndbe. Megcsörrent a telefonom. Lewis számát jelezte ki. Nem vettem föl. Még egy csomószor hívott, és több SMS-t is írt. Aztán egy másik számot jelzett a telefonom, így föl vettem.

- Rendben. A barátnőd kapott egy altatót, és úton van Londonba. A soha viszont nem hallásra! – kacagott bele Naomi és lecsapta. Még jobban rám jött a sírás.

Átszaladtam a többiekhez is.

- Csajok csomagoljatok nagyon gyorsan, megyünk vissza Londonba!

- Hé, Brit, mi a baj? – néztek rám furcsán.

- Ne kérdezzetek semmit sem, a repülőn mindent elmesélek.

Gyorsan elkészültek, és mentünk is a recepcióhoz leadni a kulcsokat. Megláttam Lewis-t. Szerencsére nem vett észre, mi pedig a vészkijáraton gyorsan kifutottunk a csomagokkal. A taxikat már előre fölhívtam, így pár pillanat alatt a repülőtéren voltunk, ahol gyorsan fel is szálltunk a gépre.

- Brit, mi volt ez? Mi történt? – kérdezgették.

- Naomi… elrabolta Lilly-t és megfenyegetett, hogy megöli, ha nem szakítok Lewis-szal! – mondtam és ismét könnybe lábadtak a szemeim, - Nem volt mit tennem, beszéltem Lewis-szal… Lilly már egy Londoni gépen van, és remélem, elengedi őt…

- De ugye utána szólunk a rendőröknek? – nézett rám kétségbeesetten Ashley.

- Ez a nő mindenre képes! Nem szeretném, ha bármi is történne veletek… azt nem élném túl! Lewis is majd idővel elfelejt… Amint kimondtam a nevét, ismét megcsörrent a mobilom, Lewis volt az. Kinyomtam, és le is kapcsoltam a telefonom.

- Most pihend ki magad, és addig mi kiagyalunk valamit a csajokkal. Rendben? – hozott egy takarót Dan, és rám terítette.

- Oké… - mondtam elcsukló hangon, - mi lenne velem nélkületek… - és megöleltem öket.

Próbáltam aludni, de mindig csak Naomi szavai keringtek az agyamban. Hogy lehet ennyire kegyetlen?

Végül lehunytam a szemem, és álomba sírtam magam… remélve, hogy a valóságban ébredek, és ez csak egy rossz rémálom…

Kreatív blogger

Na, hozzám is elért a K. B. láz :D

Köszi szépen Anna! (Anna blogja)
A 7 dolog:

1.Nem szeretem amikor sokat nyaliznak nekem

2.Imádom a forró almakompótot :)

3.Szeretem a focit és a F1-et, kedvenc focicsapatom a Real és a MU, kedvenc focistám CR, kedvenc istállóm a McLaren, kedvenc pilótám pedig Hamilton :)
4.Ego van bőven

5.Játszom gitáron, zongorán, és 1000 éve jártam furulyára is :)

6.Pozsonyba akarok menni gimibe :)

7.Szeretem a színes dolgokat

Akiknek ezt tovább adom:
Noncsi
Alofun
Gooffy
Heni
Tanya
Icu
Gica

Örök szerelem, 12. rész

A verseny elején Lewis megtartotta az első helyet. Sebi a nyomában maradt. Így ment ez a verseny közepéig. A box-ból teljesen más volt az egész . Kaptam egy fejhallgatót, amiben hallgathattam az egészet. Hogy mennyi mindeni szükséges a nyeréshez… Közben Lewis üldözői lemaradtak, így aztán ő lett az első, őt Timo és Fernando követte a kockás zászló után.

Oda szerettem volna menni, amikor kiszáll az autóból, de Anthony vetett rám egy szikrázó pillantást, így inkább a tv-ben néztem, ahogy együtt örül mindenki a sikernek. Persze én is örültem…de azért ott egész más lenne…nem baj, akkor majd külön majd gratulálok Lewis-nak. Közben mutatták őt, és észrevettem, hogy a szemeivel keres valakit a tömegben... Utána bement a mérlegelésre… muszáj odamennem, nem érdekel Anthony!

Mikor elindult a dobogó felé, akkor sikerült előretolakodnom. Integettem neki, és rögtön kiszúrt. Küldött felém egy puszit, na és persze ott volt az állandó mosoly is.

A himnusz, díjátadás és az interjú után a box-ban taliztunk.

- Gratulálok! Nem semmi győzelem volt!

- Köszi! Egész végig te jártál a fejemben. Ugye nem volt semmi gond a verseny alatt közted és apa közt?

- Dehogy… Nem mondtunk egymásnak vicceket, de azért nem is verekdtem vele össze! - nevettem.

- Hát remélem, a délelőtti verekedésedben kiélted magad!

- Jól van na… - és adtam egy pici csókot a szájára.

- Még lesz egy kis csapatgyűlés. Nem kell várakoznod, a szállodában majd találkozunk, oké?

- Rendben. Megkeresem akkor a többieket. Mégegyszer gratulálok. És… szeretlek – adtam neki végre egy rendes csókot.

- Én is téged… - suttogta.

Elindultam a Red Bull felé, ahol nem volt rózsás a helyzet. Sebike kapott box-utca áthajtást, mert túl nagy sebességgel érkezett a kiállásra, így csak a negyedik lett. Később utánanéztek, és nem volt túl jogos a bünti… de hát ez van…

- Sziasztok! Gratulálok Sebi!

- Köszi, de lehetett volna jobb is… Gratulálok Lewis-nak!

- Átadom neki. Hát, megesik az ilyen… Nem baj Sebi, majd legközelebb jobb lesz! – vigasztaltam.

- Ha te mondod… - mosolygott.

- Csajszik, valaki jön most vissza velem? Lewis még beszél a mérnökökkel.

- Engem sem kell megvárnotok, még nekünk is lesz megbeszélés – mondta Sebike.

Visszamentünk a hotelbe, helyi idő szerint már este 11 órakor, de nekünk azt tanácsolták, maradjunk az európai idő szerint, így még csak délután volt.

Még beszélgettünk a mi szobánkban, utána már mindenki elment a sajátjába. Pár perccel utánuk betoppant Lewis.

- Szia, én bajnokom! - ugrottam a nyakába.

- Szia, pici Brit!

- Pici? Lassan akkora leszek, mint te! – nevettem.

- Lassan… Csak azt szeretném kérdezni, eljönnél-e velem az esti bulira?

- Gőzöm sincs, mit vegyek föl, de, persze, igen! – válaszoltam.

- Hát…

- Mi az?

- Az ott nem úgy néz ki, mintha üres lenne… - mutatott a gardrób felé.

- De egyik sem olyan, hogy… érted?

- ÖÖÖ… a női gondolkodás… örök rejtély…

- Adok én neked rejtélyt! – nevettem, és felé dobtam egy kis párnát.

- Oké, oké. Akkor jó ruhaválogatást, meg miegymást. Majd csörgetlek!

- Akkor várlak. Szia! – ment vissza.

Elkezdtem tanulmányozni a gardróbot, de smmit sem találtam.

- Lewis volt itt? – lépett ki vizes hajjal Lilly a fürdőből.

- Aha, és elhívott a ma esti bulira. És megint ruhagondok! – sóhajtottam.

- Nekem nincs egy normális rongyom se, de kérdezd meg Kate-t, hátha van itt neki valami az új kollekcióból! – tanácsolta.

- Ez jó ötlet. Van neked agyad! – nevettem felé.

- Kedves vagy. Itt kiteszem érted a lelkem, te meg csak gúnyolódsz! - durcizott.

- Oké! Te vagy a világ legokosabb barátnője! – hadd nőjjön az egója.

- Nem kell ezt nekem mondani…

- Ne szállj el, jó? Elhiszem, hogy a Red Bull szárnyakat ad, de valakinek össze kéne szerkesztenie a hajam valahogy, és hát gondolom repkedve nehéz lesz…

- Na, menj már Kate-hez! Addig kitalálok neked valami frizurát.

Szerencsére Kate mutatott egy csomó koktél ruhát, amik közül már könnyebben választottam. Egy sötétkék, térdig érő, arany csattal átkötött ruha lett a befutó.

A szobánkban Lilly gyorsan feltűzte a hajam, mert Lewis már hívott.

- Szia Brit! Itt vagyok lenn.

- Mindjárt kész! – kiabált Lilly a telefonba.

- Lassan elkészülök, sietek! – mondtam én a telefonba.

- Okés.

Még egy kis sminket földobtam, és szaladtam is az ezüst Mercihez.

- Csodás vagy!

- Azt akarod, hogy megint elpiruljak?

- Nagyon aranyos vagy olyankor! – mosolygott.

Adott egy csókot, és beültünk az autóba. Remélem szupi este elé nézünk!

A ruha:

Örök szerelem, 11. rész

- Mi a problémád velem Naomi?

- Hogy mi? Hónapokon keresztül puhatolóztam Lewis-nál, aztán jött a kis Pussycat, Nicole. Mire végre nehezen rászedtem Lewis-t, hogy jobbat érdemel, betoppansz te! Hogy képzeled?!

- Naomi, nem szeded a gyógyszereid, vagy mi a problémád? Te meg vagy zakkanva!

- Hiába mondasz akármit is, Lewis az enyém lesz, és te sem fogsz tudni majd közénk állni, te kis ribanc!

- Bagoly mondja verébnek! – és lekevertem neki egy pofont. Erre ő nekiugrott a hajamnak.

- Kicsinállak!!!! – ordítozta, mire én is elkezdtem tépni, és belecsíptem a felkarjába.  Ezt még egy önvédelem tanfolyamon tanultam, de először alkalmaztam élőben. Ahogy látom, jól sikerült. Ő a földre rogyott a fájdalomtól. Hirtelen egy csomó paparazzi jelent meg körülöttünk, és fényképezni kezdtek. Már csak ezek kellettek! Szerencsére a kiabálást meghallotta Lewis is, és egy szerelő segítségével szétszedett minket.

- Brit, jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Nekem kutyabajom, de ahogy látom Naomi karja lila lesz pár napig!

- Találkozunk még… - sziszegte Naomi.

Lewis-szal bementünk a motorhome-ba.

- Ez mi volt? – kérdezte meglepetten.

- Nincs magánál a csaj. Azt mondta, bármi áron megszerez magának, és hogy majd én sem állhatok közétek!

- Nem gondoltam volna róla. Mindig is, mint egy barát, úgy tekintettem rá…

- Hát látod, ő nem. Mehetünk enni? – tereltem a szót Naomi-ról. Elegem van belőle…

- Persze.

Ebéd után a box-ba mentünk. Lewis édesapja jött oda. Hmm… még alacsonyabb, mint a tévében xD

- Szia Apa! El tudtál jönni a versenyre?

- Amint látod, itt vagyok. Sikerült hamarabb elintézni pár üzleti tárgyalást, és gondoltam, megleplek!

- Hát sikerült. Apa, hadd mutassam be a barátnőmet, Brittany Grangert! – barátnő? Az apja előtt?

- Örülök! – nyújtottam a kezem, de a levegőben maradt, így visszahúztam. Nem nagyon csíp az öreg…  

- Fiam, beszélnünk kellene… - nézett Lewis-ra

- Addig hozok valami innivalót – mondtam… tuti, hogy én leszek a téma.

A büfében találkoztam Lilly-vel.

- Jaj, Brit, annyit kerestelek… mutatták a TV-ben ahogy nekiugortál Naomi-nak. A karoncsípés megérdemel egy csillagos ötöst!

- Azt mondta, Lewis az övé lesz, és én sem állhatok majd közéjük. Aztán leribancozott, én meg nekiestem – meséltem.

- Meg is érdemelte! Hogy mindjárt tőlem is kap! – erősködött.

- Nyugalom, Lilly. Most van nagyobb gondom is, mint Naomi. Képzeld, itt van Anthony, Lewis apja, és hát nem nagyon örül nekem.

- Jaj, Brit… majd pont veled lesz baja…

- De még kezet sem akart velem fogni…

- Majd úgyis megszeretteted magad vele! – bíztatott.

Megcsörrent Lilly telefonja.

- Haló – szólt bele.

- Oké, megyek! – rakta is le.

- Most megyek, mert Sebi hívott, hogy be akar mutatni nekem valakit. Majd még verseny után tárgyalunk. Szia!

- Rendben, akkor majd a verseny után. Szia!

Visszamentem Lewis-hoz, és meghallottam pár szót a beszélgtésből:

- Már hogy szerethettél volna bele 2 nap után? Játszod itt a hősszerelmest, aztán rájössz, hogy mégsincs semmi közös bennetek, és a karrier témával dobod… aztán meg bánkódsz utánuk… közben meg csak a pénzed kell ennek is… a legutóbbi énekesnőddel is hogy jártál…

- De Apa! Brittany egész más, mint a többiek. Ő kedves, humoros és nem a pénzemre fáj a foga. Ő tényleg saját magamért szeret!

- Lewis, ideje lenne kocsiba ülni! – szólt oda hozzá az egyik mérnöke. Visszamentem mellé mosolyogva, mintha semmit sem hallottam volna a beszélgetésből, pedig nagyon fájtak Anthony szavai.

- Á, Mr. Whitmarsh! – és odament a kedves papa a csapatfőnökhöz.

- Lewis, hallottam pár szót, amit… - nem bírom magamban tartani… ez van…

- Jaj, ne vedd a szívedre! Apám majd megenyhül, amint téged megismer… neked nem lehet ellenállni!

- De én nem akarom, hogy esetleg miattam romoljon meg apukáddal a kapcsolatotok!

- Brit én téged szeretlek, apám kénytelen lesz beletörődni!

- Lewis!!! – kiabáltak már ketten.

- Jól van, már megyek! – mondta nekik. – Szerencsepuszi?

Nyomtam egy cuppanóst az arcára, azután felvette a bukót, és beült a kocsiba.

Örök szerelem, 10. rész

Reggel csodásan ébredtem, gondolom azért, mert Lewis-szal álmodtam. Lementünk reggelizni a lányokkal, és odajött hozzánk Fernando Alonso felesége, Raquel. Már egyszer találkoztam vele, amikor Birmingham-ben koncertezett, én pedig az előzenekarban énekeltem akkor még vokált. Raqu-nak csodás hangja van.

- Sziasztok! Raquel vagyok.

- Szia! Ők itt Vicky, Ash, Kate, Lilly, Dan, Loren én pedig Brit vagyok – mutattam be neki mindenkit.

- Csak gratulálni szeretnék a tegnap estéhez, mert nagyon jól megoldottad az egészet. Még tegnap el szerettem volna mondani, de a koncert után azt mondták, rögtön elmentél.

- Köszi! Hát nagyon fáradt voltam.

Betoppant Lewis is.

- Heló Raguel!

- Szia Lewis!

- A pályára indultok?

- Aha, csak még Fer telefonál.

- És mi lenne, ha együtt mennénk a pályára? – kérdeztem.

- Rendben – egyezett bele Raq.

Nando a telefonálás után odajött, bemutatkoztunk egymásnak, és elindultunk a pályára. Lewis beszélgetett Ferrel.

- Raq, Lewis-on és Fernando-n sem látni, hogy valami feszültség lenne köztük, pedig sok mindent írt róluk a sajtó. Igaz, erről még nem is kérdeztem Lewis-t.

- Hát a sajtó nagyon felfúj mindig mindent. Már egy csomószor láttam, hogy épp válunk, vagy csaljuk egymást… de hát a bizalom mindennél fontosabb. A riportereknek ez a munkájuk, mi meg jókat mulatunk rajtuk! – nevetett Raquel.

- Igazad van! Képzeld, amikor megjelent az első albumom, akkor épp azt állították rólam, hoy lezbi vagyok, mert csináltak egy képet arról, ahogy épp Lilly nyakába ugortam, mikor haza jött egy hónap után Amerikából.

- Komoly?

- Ja, de jót röhögtünk rajta. És akkor találkozgattam is egy sráccal, akit később dobtam, mert egyszer felvettem a telefonját, és egyből kérdezgették, hogy – Hányadán állsz már a csajjal? Beférkőztél hozzá rendesen? – szóval így állunk – mondtam. Amúgy sem bírtam nagyon ezt a srácot…most meg csak kihasznált. Aztán amikor dobtam őt, a fejemhez vágta, hogy menjek csak az én kis Lilly-kémhez!

- Ja, arra én is emlékszem – jött oda Lilly, - aztán odamentem hozzád, megöleltelek, adtam egy puszit az arcodra, és mondtam, hogy mostantól már csak az enyém vagy!… jó móka volt…a srác pedig elfutott.

Mire elmeséltük a sztorit, meg is érkeztünk a motorhome-okhoz. Elbúcsúztunk Fertől és Requel-től, Lilly pedig elvitte a többieket szétnézni a Red Bull-hoz. Mert hát ő oda tartozik már xD. Lewis-szal elindultunk a McLaren felé, amikor Bernie Ecclestone  kedvenc ”barátnőm”, Naomi kíséretében oda jött hozzánk:

- Jó reggelt! Lewis, be sem mutattad még nekem a barátnődet! – vigyorgott felém a maga 150 centijével.

- Nektek is jó reggelt Bernie. Ő itt Brittany Granger - mutatott be törppapának.

- Örvendek. Szólítson csak nyugodtan Brit-nek!

- Elbűvölő. Ugye te énekelted el tegnap este a Yesterday-t? Elszerettem volna menni, de sajnos még tárgyalni kellett erről-arról, és…

- Jajj, nagyon szédülök… - mondta Naomi, és PONT Lewis karjaiba esett. Hát nagyon műre sikeredett neki…

- Naomi, minden rendben? – hajolt oda Bernie.

Nekem több sem kellett, felnyitottam az ásványvizes üvegem, és jól nyakon öntöttem vele a kis szédülőst.

- Te megőrültél??? Hogy képzeled, hogy…

- Jajj, bocsánat… csak hát tudod ilyenkor a friss víz a legjobb – magyaráztam neki angyalarccal. Nagyon vicces volt, ahogy folyt róla a festék.

- Azt hiszem, jobb ha mi most megyünk! – és Bernie elvitte magával Naomit.

- Mi ütött belé? – kérdezte tőlem meglepetten Lewis. Biztos ő is észrevette, hogy csak műesés volt.

- Nem tudom, de már tegnap is vicsorgott nekem…

- Biztos féltékeny rád…

- Aha, majd pont rám lesz féltékeny egy modell…

- De te amellett, hogy szép is vagy, van eszed is és humorod!

- ÓÓÓ…ne mondj ilyeneket, mert elpirulok!

- Ez az igazság! – és adott egy puszit az arcomra.

Megbeszéltük Lewis-szal, hogy délben együtt ebédelünk. Ezek után ő bement a motorhome-ba, én pedig a csajokkal voltam.

Háromnegyed 12–kor elindultam a McLaren felé, mikor elém állított az immár újrasminkelt-újrahajvasalt Naomi:

- Nekünk lenne pár tisztázni valónk…

Örök szerelem, 9. rész

Nagyon nagy volt a tömeg. Ennyi ember előtt talán még sosem énekeltem. Elöntött az adrenalin. Isteni érzés volt!

- Halihó emberek! Jó a buli? – kiabáltam a mikrofonba.

- Yeaaaaah! – őrjöngött a tömeg.

- Nem hallom, jó a buli? – kiáltottam még hangosabban.

- Yeaaaaaaaaaaaaaaaaaah!

- Na most már elhiszem! Bemelegítőnek jöhet az Ayo Technology- feldolgozásom.

http://www.youtube.com/watch?v=lDYskJWtq1w

Együtt énekelték velem az egészet. A második szám a Love Story volt.

http://www.youtube.com/watch?v=8xg3vE8Ie_E

Erről mindig Lewis jut eszembe. Nem mintha egész végig nem rajta járna az agyam.

A végén már azt hittem elrepülök...a sok szív mindenütt...rózsaszín füst...a színpad mellől pedig Lewis tapsol nekem... Mint egy álom...

Befejezésképpen a kedvenc számomat, a The Best Damn Thing – et választottam. Intettem a fiúknak, hogy mehet, és mutogatnak nekem, hogy befagyott a technika... boldoguljak a mikrofonnal!

- Hát emberek, a zene elment, de nyugi, ének attól még lesz! – ezt mondom, mert ez egy magabiztos duma...de ezt hogy csinálom meg? Miért pont most? Miért pont én? Oda pillantottam Lewisra, aki egy gitárt szerzett nekem. Odafutottam hozzá.

- Ezzel mit csináljak? Ezer éve nem gitároztam! – néztem rá kétségbeesetten.

- Menni fog, szaladj!

Kiálltam egy magamban a színpadra, és elkezdtem játszani azt a dalt, amit még sulis koromban tanultam meg gitározni. Ez a Yesterday volt a Beatles-től.

http://www.youtube.com/watch?v=AH3cmFl6Jfw

A srácok közben integettek, hogy meg van javítva minden, ha gondolom, újrakezdhetem a The Best Damn Thing-et...Nem... ezt már megcsinálom. A dal végére sikerült elsírnom magam, pedig nem szokásom a sírás. Ez a szám olyan gyönyörű volt... A végén már teljesen nyugodt voltam. Azt hiszem, jobb befejezés lett, mint amit eredetileg akartam. Lewis-ra vetettem egy pillantást kisírt szemeimmel. Ezt az élményt is neki köszönhetem.

- Köszönöm. További jó szórakozást! – mondtam végül a mikrofonba.

Lementem a színpadról, és Lewis karjaiba omlottam zokogva.

- Hé minden rendben? – szorított még szorosabban magához. Ekkor jöttem rá egy fontos dologra…

- Én… Szeretlek! – és megcsókoltam őt. Ebben a csókban minden benne volt… amikor a medencénél megismerkedtünk, az ebéd, a közös filmnézés, az összes érzelem… Fura, hogy valakibe ennyire bele lehet szeretni két nap után…

A csók után mélyen a szemébe néztem. Nem kellettek szavak, hogy megértsem, ő is ugyanezt érzi.

Ezt a mesés pillanatot Lilly törte meg.

- Brit! Én… én szóhoz sem jutok! Hogy te milyen egy bátor csaj vagy…

- Köszi Lilly! – és megöleltem.

Meghallgattuk a többi előadót is. Beyoncé a Single Ladies-t (http://www.youtube.com/watch?v=L5jVRGIhGgg), Rihanna a Russian Roulette-t (http://www.youtube.com/watch?v=hN7T_XxhlCQ&feature=related), Alesha a Let's Get Excited-ot (http://www.youtube.com/watch?v=tisRW776x4A), Kelly és David Guetta pedig közös számukat, a When Love Takes Over-t (http://www.youtube.com/watch?v=TqO44Y9HfL8), Gaga zárásnak elénekelte a Bad Romance-t (http://www.youtube.com/watch?v=2BEVbIRJBfU&feature=related). Ezeket mindet már csak onnét tudtam, hogy a koncert elején tájékoztattak róla. Most nem bírtam odafigyelni, a gondolataim egész máshol jártak. Arra még emlékszem, hogy a koncert végén közösen meghajoltunk.

A leges-legvégén odajött a többi fellépő is, és gratulált a rögtönzésemhez. A szervezők jöttek bocsánatot kérni, mert hogy állítólag az egyik zsinór volt csak meglazulva, és az okozta ezt az egészet. De, megmondtam nekik, hogy nincs semmi baj sem. Őszintén szólva nem is bánom, hogy így alakult.

A hotel-be Lewis is bekísért.

- Akkor majd holnap hívlak!

- Oké. Szép álmokat!

- Neked is! – és búcsúzásképpen kaptam tőle még egy csókot.

Lilly-vel egymás után lezuhanyoztunk, utána pedig még néztük a P.S. I Love You-t, amit sikerült végigsírnom Lilly vállán – ez a mai nap valahogy ilyen érzelgős, - utána pedig befeküdtünk az ágyba, és vártuk, hogy ránk virradjon a holnap.

Szereplők