Örök szerelem, 3. rész

Elpróbáltam a The Best Damn Thing-et. Csodás a stadion akusztikája. Már alig várom a szombat estét!

A szállodába visszatérve még egyszer átbeszéltük, mire jutott Ash Chris-szel:

- Lesz valami, hugi?- kérdezte Kate.

- Képzeljétek, van barátnője… és azt mondja komoly. De azért barátok még lehetünk, remélem… elhívott egy szendvicsre :D

Hát igen, a rendezvényszervezőknél ez fölér egy nagyszabású vacsival is. Azért megígértük neki, hogy szétnézünk, és ha látunk egy jó pasit, aki sötét hajú, és kék szemű, egyből a szobájába küldjük xD.

 Zuhanyzás után befeküdtem az ágyba, de mivel nem tudtam aludni, lementem sétálni a szálloda melletti parkba. Megláttam a medencét, amiben muszáj volt egyet úsznom, ezért gyorsan fölszaladtam a hotelba a bikinimért. Lilly velem aludt egy szobában, így próbáltam olyan halkan előkeríteni a fürdőrucimat, ahogy csak lehet.

- A fenébe, miért nem találom? - suttogtam halkan.

Lépteket hallottam magam mögött, hirtelen hátrafordultam, és megláttam, hogy Lilly tart felém egy vázával. Már emelte felém, amikor rákiáltottam:

- Lilly, én vagyok az, nyugi!- kapcsoltam fel a villanyt.

- Brit? Mit keresel ilyenkor? Azt hittem betörők!

- A fürdőrucimat. Ahelyett, hogy ott állnál azzal a vázával, nem hogy segítenél!

- Minek neked bikini ilyenkor?

- Egy kicsit lazítani indultam volna a medencéhez, rád is rád férne!

- Köszi, nem, inkább visszaalszom. Épp Sebikéről álmodtam…

- Hát álmodozz csak tovább, és ha megint jövök, megígérem, hogy hozok magammal egy zenekart és tűzijátékot, hogy biztos tudd, nem betörők jönnek!

- Hát ez vicces volt, hehe… Te is megijedtél volna, ha arra ébredsz, hogy egy alak matat a szekrényed körül.

- Jól van, kis ijedősöm, megyek le, és kettőre zárom az ajtónkat, hogy egy betörő se jöjjön a szálloda legfelső emeletének utolsó szobájába, csak azért, hogy a holmijaid közt matasson! Vagy esetleg kérsz két rendőrt is a szoba elé?

- Könnyű kinevetni az álmos, rémült csajszit, mi?!

- De ha az álmos, rémült csaj ad rá okot… - nyújtottam rá a nyelvem, és már indultam is végre le.

Az éjjeli úszás mindig kikapcsol. Ilyenkor csak te vagy, és a víz… és egy harmadik valaki, aki az előbb még nem volt itt!

Átvonultam a medence másik sarkába, és majd megpróbálom figyelmet kívül hagyni. Igaz, nehéz lesz, ha egyfolytában csak fejest ugrik a széléről…

Elkezdtem lebegni a vízen… ilyenkor a felszínről csak elmosódva hallani hangokat…de ez a pasi megint fejest ugrott! Hirtelen éreztem, hogy megránt, és próbál a medence szélére húzni. Kapálóztam, és nyerítettem, mire az furcsán rám nézett. Erre kinyitottam a szemem, és mit látok? Hogy nagy szemekkel néz rám… Lewis Hamilton. Csodás, a kedvencem egy őrült…

- Hát ez mi volt? Azt hiszed, hogy akkor már ráncigálhatsz akárkit, ha te egy híres pilóta vagy?- (na és persze a kedvencem… de hát a női büszkeség egy ilyen helyzetben:D)

- Bocsi, csak azt hittem, hogy…

- Hogy?- szakítottam félbe. Kíváncsi vagyok, ezt hogy magyarázza ki.

- Hát hogy megfulladtál… Tudod, nem mindennapi dolog, hogy éjjel egy ember lebeg a víz tetején – Huh, megkönnyebültem, nem őrült. Akkor igazán színészkedhettem volna még a szájon át lélegeztetésig :)

- Hmm… pedig csak lazulni akartam… na mindegy. Te sem tudtál aludni, ahogy látom…

- A szabadedzések előtti éjjelen mindig ezt csinálom, ez valahogy lenyugtat… De, ismerős vagy te nekem! Fellépsz a Rocks-on, nem?

- De, második fellépő leszek.

- Az király!

- A barátn… illetve a voltbarátnőmet, Nicole-t is felkérték, csak épp akkor összeveszett a csajokkal, így ez szóba sem jöhetett.

- Aha… - tehát még mindig nem heverte ki őt – és azért szombaton eljössz?

- Nem terveztem, de most, hogy így mondod… – elmosolyodott.

- Okés, azt hiszem, én fölmegyek, hogy eltegyem magam holnapra… azaz mára (már fél 2 volt)

- Találkozunk holnap?- nyúlt a kezem után.

- Hát, ha te is a pályán leszel, akkor igen J - mosolyogtam rá.

- Persze hogy!

- Oké, akkor délelőtt a pályán – és elindultam föl a szobámba.

Próbáltam olyan hangos lenni, amennyire csak tudtam… Villanyfelkapcsolás, csörömpölés… minden, ami egy „ideális” ébresztéshez kell… és mit látok? Füldugókat…

- Hmmm…nem baj… SAJNOS muszáj lesz felébresztenem, mert ami az utóbbi percekben történt velem, nem bírom reggelig magamban tartani.

Odaléptem az ágya mellé, és jól megráncigattam. Na, legalább ez hatásos volt.

- Megint te vagy? – kérdezte csukott szemmel.

- Nem, én a legkedvesebb álmod, Sebastian Vettel! – suttogtam.

Felém nézett és elhúzta a száját.

- Na jó, ma már gúnyolódtál eleget, be lehet fejezni!

- De ezt muszáj elmondanom!

- Lent valaki a szívbajt hozta rám!

- Már most bírom! – nevetett.

- És nem más volt, mint Lewis Hamilton.

- Brit elég volt már! – kezd dühös lenni...

- De komolyan – ott volt a medencében. Először nem láttam hogy ő az, de épp a vizem lebegtem, amikor menteni akart, mert azt hitte fulladozom. Ja és holnap találkozom vele a pályán.

- Te mázlista, meg sem érdemled! – nyújtotta rám a nyelvét.

- Majd mész és megkeresed Sebikédet, aztán majd őt nyaggathatod! – válaszoltam.

Egész éjjel alig bírtam lehunyni a szemem, csak az előttünk álló délelőttön gondolkodtam.