Örök szerelem, 13. rész

Gyorsan a szállodához értünk. Alig tudtunk bejutni a sok fotóstól, de aztán sikerült átevickélni rajtuk valahogy. Bent leültünk az egyik asztalhoz, ahol Anthony, Heikki és egy lány ült.

- Szép estét mindenkinek! – köszöntötte őket Lewis.

- Sziasztok! Brit, ő a barátnőm, Catherine! – mutatta be Heikki a lányt. A kis finnnel a pályán már váltottunk pár szót róla, és tényleg egy aranyos csaj.

- Örülök! – mosolyogtam rá.

Jól elbeszélgettünk Heikki-ékkel, nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen jófej. Persz Anthony egy szót sem szólt hozzám…

Hoztak nekünk valamilyen kaját. Először nem tudtam, mivel van dolgom, de később a gyomrom megérezte, hogy egy kis kaviár is volt benne.

- Pillanat, kimegyek a mosdóba – jön a hányinger.

- Jól vagy? – aggodótt értem megint Lewis… ideje lesz, hogy megszokja a gyomromat xD.

- Persze, ne aggódj!

A mosdóba menet megragadott egy kéz. Megint Naomi volt az.

- Eressz el! – kiáltottam, de ő nem engedett el.

- Velem jössz! – és elkezdett kifelé rángatni.

Betuszkolt egy sötétített üvegű autóba.

- Mit mondtam neked? – nézett rám nagyon dühösen.

- Te egy pszichopata vagy!

- ÓÓÓ, igen? Mutatok neked valamit! – azzal elővette a telefonját, és tárcsázott valakit.

- Adjátok őt! – adta ki a parancsot a mobil-ba, - Hallgasd! – nyomta a kezembe.

- Segítség, ezek őrültek! – Lilly kiabált a telefonba. Ilyen nincs! Ezek elrabolták Lilly-t!

- Jól vagy? Nem bántottak? – gyűltek a szememben a könnyek.

- Egy sötét helységben vagyok, a szemem be van kötve, és…

- Jó, jó elég lesz! – vette ki a telefont a kezemből Naomi.

- Ereszd el őt! Ezt nem teheted!

- Ahogy látod, megtehetem! Na, hogy is volt az egyezségünk? – kérdezte vigyorogva.

- Azt már nem! Nem érted meg, hogy nem mehet minden úgy, ahogy te szeretnéd? – néztem rá könnyel áztatott arccal.

- De úgy lesz. Van rá 1 órád, hogy valahogy elhagyd Lewis-t! Nem érdekel, hogy csinálod, de 1 óra múlva már azt sem akarom tudni, hogy itt voltál! Ha egy szót is szólsz erről Lewis-nak és a zsaruknak, a barátnődről a következő képek már a koporsóból fognak készülni! Nos, menj! 1óra… csupán 1óra…

Kiléptem a kocsiból, és száguldottam vissza a mosdóba. Ilyen nincs… ezt nem teheti… de… nem kockáztathatom Lilly életét… és nehéz lesz csak úgy elhagyni Lewis-t… megszerettem őt… most már el sem tudnám képzelni, mi lenne velem nélküle…

Próbáltam magam összeszedni, és visszamentem az asztaltársasághoz.

- Minden rendben Brit?

- ÖÖÖ… Lewis… beszélnünk kellene…

Kihívtam őt az öltözőkhöz.

- Figyi, Lewis… - kezdtem.

- Megijesztesz! Mi a baj Brit?

- Arra jöttem rá, hogy apádnak igaza van, mi nem illünk össze… a te világod más, mint az enyém…

- Brit! Mi történt veled?

- Én jól vagyok Lewis, de ez az igazság! – annyira nehéz így látni, de ezt kell tennem…

- De… én szeretlek! – én is! Veled élném le az életem, de Lilly-t nem hagyhatom cserben!

- Így lesz jó, és kész! – és elfutottam.

- Brit… kérlek! – futott utánam, de a tömegben szemelől tévesztett. Kifutottam az utcára, és csak zokogtam. Gyorsan fogtam egy taxit, és a szállodához mentem. El kezdtem a cuccaimat beledobálni a bőröndbe. Megcsörrent a telefonom. Lewis számát jelezte ki. Nem vettem föl. Még egy csomószor hívott, és több SMS-t is írt. Aztán egy másik számot jelzett a telefonom, így föl vettem.

- Rendben. A barátnőd kapott egy altatót, és úton van Londonba. A soha viszont nem hallásra! – kacagott bele Naomi és lecsapta. Még jobban rám jött a sírás.

Átszaladtam a többiekhez is.

- Csajok csomagoljatok nagyon gyorsan, megyünk vissza Londonba!

- Hé, Brit, mi a baj? – néztek rám furcsán.

- Ne kérdezzetek semmit sem, a repülőn mindent elmesélek.

Gyorsan elkészültek, és mentünk is a recepcióhoz leadni a kulcsokat. Megláttam Lewis-t. Szerencsére nem vett észre, mi pedig a vészkijáraton gyorsan kifutottunk a csomagokkal. A taxikat már előre fölhívtam, így pár pillanat alatt a repülőtéren voltunk, ahol gyorsan fel is szálltunk a gépre.

- Brit, mi volt ez? Mi történt? – kérdezgették.

- Naomi… elrabolta Lilly-t és megfenyegetett, hogy megöli, ha nem szakítok Lewis-szal! – mondtam és ismét könnybe lábadtak a szemeim, - Nem volt mit tennem, beszéltem Lewis-szal… Lilly már egy Londoni gépen van, és remélem, elengedi őt…

- De ugye utána szólunk a rendőröknek? – nézett rám kétségbeesetten Ashley.

- Ez a nő mindenre képes! Nem szeretném, ha bármi is történne veletek… azt nem élném túl! Lewis is majd idővel elfelejt… Amint kimondtam a nevét, ismét megcsörrent a mobilom, Lewis volt az. Kinyomtam, és le is kapcsoltam a telefonom.

- Most pihend ki magad, és addig mi kiagyalunk valamit a csajokkal. Rendben? – hozott egy takarót Dan, és rám terítette.

- Oké… - mondtam elcsukló hangon, - mi lenne velem nélkületek… - és megöleltem öket.

Próbáltam aludni, de mindig csak Naomi szavai keringtek az agyamban. Hogy lehet ennyire kegyetlen?

Végül lehunytam a szemem, és álomba sírtam magam… remélve, hogy a valóságban ébredek, és ez csak egy rossz rémálom…