A verseny elején Lewis megtartotta az első helyet. Sebi a nyomában maradt. Így ment ez a verseny közepéig. A box-ból teljesen más volt az egész . Kaptam egy fejhallgatót, amiben hallgathattam az egészet. Hogy mennyi mindeni szükséges a nyeréshez… Közben Lewis üldözői lemaradtak, így aztán ő lett az első, őt Timo és Fernando követte a kockás zászló után.
Oda szerettem volna menni, amikor kiszáll az autóból, de Anthony vetett rám egy szikrázó pillantást, így inkább a tv-ben néztem, ahogy együtt örül mindenki a sikernek. Persze én is örültem…de azért ott egész más lenne…nem baj, akkor majd külön majd gratulálok Lewis-nak. Közben mutatták őt, és észrevettem, hogy a szemeivel keres valakit a tömegben... Utána bement a mérlegelésre… muszáj odamennem, nem érdekel Anthony!
Mikor elindult a dobogó felé, akkor sikerült előretolakodnom. Integettem neki, és rögtön kiszúrt. Küldött felém egy puszit, na és persze ott volt az állandó mosoly is.
A himnusz, díjátadás és az interjú után a box-ban taliztunk.
- Gratulálok! Nem semmi győzelem volt!
- Köszi! Egész végig te jártál a fejemben. Ugye nem volt semmi gond a verseny alatt közted és apa közt?
- Dehogy… Nem mondtunk egymásnak vicceket, de azért nem is verekdtem vele össze! - nevettem.
- Hát remélem, a délelőtti verekedésedben kiélted magad!
- Jól van na… - és adtam egy pici csókot a szájára.
- Még lesz egy kis csapatgyűlés. Nem kell várakoznod, a szállodában majd találkozunk, oké?
- Rendben. Megkeresem akkor a többieket. Mégegyszer gratulálok. És… szeretlek – adtam neki végre egy rendes csókot.
- Én is téged… - suttogta.
Elindultam a Red Bull felé, ahol nem volt rózsás a helyzet. Sebike kapott box-utca áthajtást, mert túl nagy sebességgel érkezett a kiállásra, így csak a negyedik lett. Később utánanéztek, és nem volt túl jogos a bünti… de hát ez van…
- Sziasztok! Gratulálok Sebi!
- Köszi, de lehetett volna jobb is… Gratulálok Lewis-nak!
- Átadom neki. Hát, megesik az ilyen… Nem baj Sebi, majd legközelebb jobb lesz! – vigasztaltam.
- Ha te mondod… - mosolygott.
- Csajszik, valaki jön most vissza velem? Lewis még beszél a mérnökökkel.
- Engem sem kell megvárnotok, még nekünk is lesz megbeszélés – mondta Sebike.
Visszamentünk a hotelbe, helyi idő szerint már este 11 órakor, de nekünk azt tanácsolták, maradjunk az európai idő szerint, így még csak délután volt.
Még beszélgettünk a mi szobánkban, utána már mindenki elment a sajátjába. Pár perccel utánuk betoppant Lewis.
- Szia, én bajnokom! - ugrottam a nyakába.
- Szia, pici Brit!
- Pici? Lassan akkora leszek, mint te! – nevettem.
- Lassan… Csak azt szeretném kérdezni, eljönnél-e velem az esti bulira?
- Gőzöm sincs, mit vegyek föl, de, persze, igen! – válaszoltam.
- Hát…
- Mi az?
- Az ott nem úgy néz ki, mintha üres lenne… - mutatott a gardrób felé.
- De egyik sem olyan, hogy… érted?
- ÖÖÖ… a női gondolkodás… örök rejtély…
- Adok én neked rejtélyt! – nevettem, és felé dobtam egy kis párnát.
- Oké, oké. Akkor jó ruhaválogatást, meg miegymást. Majd csörgetlek!
- Akkor várlak. Szia! – ment vissza.
Elkezdtem tanulmányozni a gardróbot, de smmit sem találtam.
- Lewis volt itt? – lépett ki vizes hajjal Lilly a fürdőből.
- Aha, és elhívott a ma esti bulira. És megint ruhagondok! – sóhajtottam.
- Nekem nincs egy normális rongyom se, de kérdezd meg Kate-t, hátha van itt neki valami az új kollekcióból! – tanácsolta.
- Ez jó ötlet. Van neked agyad! – nevettem felé.
- Kedves vagy. Itt kiteszem érted a lelkem, te meg csak gúnyolódsz! - durcizott.
- Oké! Te vagy a világ legokosabb barátnője! – hadd nőjjön az egója.
- Nem kell ezt nekem mondani…
- Ne szállj el, jó? Elhiszem, hogy a Red Bull szárnyakat ad, de valakinek össze kéne szerkesztenie a hajam valahogy, és hát gondolom repkedve nehéz lesz…
- Na, menj már Kate-hez! Addig kitalálok neked valami frizurát.
Szerencsére Kate mutatott egy csomó koktél ruhát, amik közül már könnyebben választottam. Egy sötétkék, térdig érő, arany csattal átkötött ruha lett a befutó.
A szobánkban Lilly gyorsan feltűzte a hajam, mert Lewis már hívott.
- Szia Brit! Itt vagyok lenn.
- Mindjárt kész! – kiabált Lilly a telefonba.
- Lassan elkészülök, sietek! – mondtam én a telefonba.
- Okés.
Még egy kis sminket földobtam, és szaladtam is az ezüst Mercihez.
- Csodás vagy!
- Azt akarod, hogy megint elpiruljak?
- Nagyon aranyos vagy olyankor! – mosolygott.
Adott egy csókot, és beültünk az autóba. Remélem szupi este elé nézünk!
A ruha:
2 megjegyzés:
Weronyyy! Nagyon jó lett! Lewist egyre jobban kezdem megszeretni, de az apukáját nem csípem még mindig.
Köszi Icu! Hát a papa még akadékoskodik...
:D
Megjegyzés küldése