Miután megrendeltem a pizzát, Lilly is kijött a fürdőből. Felvette a ruhát. Csodásan állt rajta.
- Brit, mi legyen a hajammal? – kérdezte.
- Ülj le ide. Van egy jó ötletem!
- Oké. De nehogy valami Szörnyella de Frász kisasszony legyek!
- Most nem olyanra gondoltam, de hmmm… egész jó ötlet… - húzom egy kicsit. Már amúgy is nagyon izgul a vacsi miatt.
- Brit! Kérlek…
- Oké. Tudod, hogy rendes barátnő vagyok, és alkalmazkodom hozzád, ezért te is alkalmazkodhatnál újdonsült barátodhoz, Sebihez.
- Mi van? – nézett rám felvont szemöldökkel.
- Hát én két copf-ra gondoltam, előre pedig Mickey egeres csatokat raknék… - szuper ötlet.
- Brittany Granger! Neked nagyon megártott az a polip. De légyszives… próbálj meg most normális lenni… - könyörgött.
- Jól van, megpróbálok – kezdtem őt sajnálni...
- Köszönöm. Szép tőled – Na, azt hiszem lenyugodott – Kivasalom, és hátrafogom az ofinádat. Megfelel?
- Meg. Köszi.
Fél óra alatt elkészültem a hajával. Nagyon jól sikerült… bár a kétoldali copf és a Mickey egér csatok… mindegy, majd legközelebb.
Betoppantak a csajok is, utánuk pedig pár perccel Lewis. Megjött Sebi is Lilly-ért. Amikor a kis német meglátta őt, szinte elállt a lélegzete.
- Szia Sebastian! Brit vagyok! - törtem meg a csendet és Vettel szájtátását.
- Sebi Vettel. Ti mind ilyen szépek vagytok? – még bókol is a kicsike.
- Heló Seb! Hoztad a DVD-t? – jött oda Lewis.
- Te? Itt? – lepődött meg.
- Hát, látod, ezek a csajok ellenállhatatlanok – nevetett Lewis.
- Jól mondod! Itt a DVD. Nekem a kedvenc részem az, amikor Theodore odamegy Toby-hoz, hogy rosszat álmodott… Az egyesben is az a kedvenc részem. Ja és még a… - te jó ég. Mind csak kuncogtunk rajta.
- Jaj, de Seb, most miért kell elmondani? – folytotta végre Vicky Sebibe a szót.
- Oké. Nem mondom. Akkor jó szórakozást!
- Nektek is! – mondtuk nekik.
Miután elmentek, letelefonáltam, hogy hozzanak nekem gyümölcssalátát, mert eszembe jutott, hogy csak könnyű ételek szabad most ennem, és hát a pizza nem éppen az.
- Lewis, ez a Sebi mindig ilyen, vagy csak zavarba jött?
- Hát ő ilyen mindig. Egy felnőtt gyerek – nevetett.
- Szóval akkor ilyen későnérő típus. Értem én!
- Mondhatjuk így is. De nagyon jófej és rendes is.
- Előre féltem őt Lilly-től…
Meghozták a pizzákat is. A filmnézéshez előkészítettük a nappalit, minden párnád a földre raktunk, és azokon feküdtünk. A film közben Lewis megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, én pedig odabújtam hozzá. Csodás volt a parfümje… így maradnék örökre….
Másnap reggel 9 óra körül az ágyamban ébredtem, pedig jól emlékszem, hogy nem ott aludtam el. Lilly-re néztem, aki mosolygott álmában… biztos megint a későn érő de jófej srácról álmodozik…
Lassan felültem az ágyon, aztán kimentem a fürdőbe zuhanyozni és készülődni. Később meghallottam, hogy Lilly is felébredt.
- Jó reggelt! - kiáltottam oda neki.
- Neked is!
- Na, mi volt este a randin?
- Egy hotelban rendezték, jól el voltunk. Beszélgettünk egy csomó dologról…
- De ugye nem feküdtél vele le rögtön az első randi után? – kérdeztem.
- Úgy ismersz? – nevetett.
- Nem, de hát annyit szoktál itt nekem olvadozni, hogy Sebi bárcsak így, Sebi bárcsak úgy…
- De nem hamarkodunk el semmit sem. Képzeld, a mi Ashley-nk sem tétlenkedett. Odament Alguersuari-hoz, és azt mondta neki, hogy szerinte egy nagyon ügyes pilóta, és nagyon helyes. Ihatott? Vagy csak féltékennyé akarja tenni Chris-t? Pedig szerintem Chris-t ez nem érdekli… de hát ő tudja – nevetett.
- Komoly? Na, ez már döfi! Talált ő magának valakit, nem is kellett nekünk keresgélni.
- Ja. Na és itt mi történt? Tetszett a film?
- Aranyosak voltak a kis mókusok, de a végére már nem emlékszem, mert elaludtam.
Ekkor jöttek a csajok be értünk, mivel mindig együtt megyünk le kajálni.
- Jól aludtatok? Mi volt a film vége? – kérdeztem tőlük.
- Köszi, jól. Hát összejöttek és Happy end! – mondta Loren.
- És azt véletlenül nem tudjátok, mikor aludtam el?
- Hát a felénél valahogy. Aztán Lewis bevitt a szobádba – világosított fel Vicky.
A reggelinél csak egy csomag kekszet rendeltem magamnak. Már kilyukad a gyomrom. Ilyen semmi kaják…
Kimentem a lányokkal az edzésre, mert már egész jó színben voltam. Odamentem Lewis-hoz, és a szemére raktam a kezeim hátulról.
- Na, ki vagyok? – kérdeztem tőle.
- Az a csajszi, akinek még most is ágyban lenne a helye? – kitalálta, pedig még a hangomat is átváltoztattam.
- De már jól vagyok. Nyugi, én mindig hamarabb rosszul leszek, mint egy normális ember! – ez van… - Na most ahogy látom, téged hívnak a mérnökök!
- Csak azért szólnak, mert fogadtak az előbb rám, hogy meg foglak-e csókolni, mielőtt a kocsiba ülnék. Mintha nem lenne jobb dolguk! – az utolsó mondatot feléjük fordulva, hangosan mondta.
- Lewis, légyszi, 20 dollárom bánná, ha nem, és hát én vagyok az aero mérnököd is, úgyhogy ajánlom, hogy cselekedj! – mondta az egyikőjük.
- Hát, én nem szeretném, ha lassan mennél… kénytelen leszel nekem egy csókot adni!
- Ha neked is csak ennyi kell az örömhöz… - és adott egy csókot, amelybe beleborzongtam…
Kb fél percig csókolóztunk. Eljött mellettünk az előbbi mérnök, és rákacsintott Lewis-ra.
- Na, de most már mindent elkövetni, hogy első legyen! – kiáltottam utána.
Ezek után Lewis felvette a bukóját, beült a kocsiba, és elkezdődött az edzés.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése