Visszamentünk a szállodába. Letusoltam, majd kiválasztottam egy narancssárga topot, hozzá pedig egy farmerszoknyát vettem föl. Egy kis smink, a hajamat pedig bekulmáztam.
Dél előtt 5 perccel lementem, és már ott várt egy ezüst Mercedes. A sofőr kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, és beültem Lewis mellé.
Ő farmerben volt, és egy fekete-fehér pólóban.
- Hová megyünk? – kérdeztem.
- Mindjárt meglátod!
15 perc után megérkeztünk egy kikötőhöz. Kiszálltunk a kocsiból, és egy óriási jachtra szálltunk fel. Olyan illatokat éreztem meg, hogy szinte összefutott a nyál a számban.
- Üdvözöljük önöket az Ophir jachtétteremben. Mivel szolgálhatok? - jött oda egy pincér.
- Foglaltattam egy asztalt Mr. Hamilton névre.
- Lássuk csak… Igen, megvan. Kérem, fáradjanak utánam.
Egy kétszemélyes asztalhoz vezetett minket.
- Hozhatok önöknek valami italt?
- Mit kérsz? – kérdezte Lewis.
- Egy narancslevet – válaszoltam.
- Akkor lehet nekem is azt. Két narancslé lesz.
Mikor elment a pincér, elkezdtem tanulmányozni az ételeket, végül egy tenger gyümölcsei leves és egy fűszeres zöldségsaláta mellett döntöttem. Lewis valami tésztát választott, de abból is csak kis adagot… mert hát ugye vigyázni kell a testsúllyal, meg ilyesmi… de ha én ilyen kaján élnék, azt hiszem, egy-kettő éhenhalnék.
- Na, és mik a terveid a jövőddel kapcsolatban?
- Ezután a koncert után hazamegyek, és azt hiszem, beköltözöm a stúdióba egy vagy két hónapra. Te mit szoktál csinálni a hétvégék közt?
- Ha egy hét szünet van csak a versenyek közt, akkor a hétfőket általában pihenéssel töltöm, a többi napon pedig készülök a következő hétvégére. Ha több, mint két hét van a versenyek közt, gyakran járok úszni - Eszembe jutott az éjjel... – és ezek mellett pedig egyfolytában edzek.
Kihozták az ételeinket. Kicsit fura íze volt a levesemnek, amiben kagyló, hal, meg még nem is tudom mi minden volt benne.
- Gondolom, azért szereted a Forma 1-et is, nem csak a fellépés miatt vagy itt.
- Ja, nagyon szeretem. De sajnos nem szoktam kimenni a nagydíjakra, mert a ritka szabadidőmben inkább pihenek és a tévéből nézem.
- Értem. És ezek után sem fogsz eljönni legalább a brit nagydíjra?
- Hááát, meglátom – mosolyogtam rá. Tuti, hogy ott leszek mindig, de azért még húzom egy kicsit.
A zöldségsalátát már nem nagyon bírtam, de megettem. Iszonyatos hányingerem volt. Persze azért nem mutattam ki.
Miután megebédeltünk, a kocsihoz mentünk. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy elmúljon a hányingerem. A Merci előtt megálltunk, és Lewis mélyen a szemembe nézett. Egyre közeledett felém… és közeledett…és közeledett… Ekkor már nem bírta a gyomrom, oldalra fordítottam a fejem, és kihánytam mindent…pedig olyan szépen indult…
- Jól vagyok – mondtam nem túl meggyőzően.
- Nem úgy néz ki! Elviszlek egy korházba!- aggódott értem Lewis.
- Ugyan már, túlé… - ekkor ismét kifutott a kis róka.
Lewis beültetett a kocsiba. Szerencsére a kocsit nem hánytam össze.
A kórházban vettek tőlem vért. Nem értem, minek ekkora felhajtás. A doki tudott angolul is szerencsére.
- Hát, kisasszony, a véreredményei alapján ön allergiás a polipra.
- Hát ez szuper… egyszer megyek el a kedvenc pilótámmal ebédelni, akkor is a korházban kötök ki! – fortyogtam magamban.
- Felírok egy kis antibiotikumot, amitől majd elmúlik a hányingere, és azt ajánlom, hogy ne nagyon fogyasszon polipot, és egy napig csak pihenjen!
- De… de a szabadedzésekre és az időmérőre el szerettem volna menni!
- Semmi de! – mondta az orvos, - gondolom, van TV-je.
- De az nem ugyanaz! – erősködtem.
- Valahogy kibírja, kisasszony! – utálom ezt az orvost… - Végeztünk is!
Lewis a várakozóban várt rám. Az orvos beszélt vele is, aztán jött hozzám:
- Mondta az orvos, hogy mindenféleképpen maradj ágyban egy napig. Ja, meg hogy majdnem leharaptad a fejét. – nevette el a végét.
- Ami azt jelenti, hogy nem lehetek ott az időmérőn és az edzéseken!
- És ha azt mondom, hogy gyere velem hétfőn Svájcba, és mindent kárpótolunk? – én? Vele? Svájc?
- Nem korai ez még? Hisz egy napja sem ismerjük még egymást!
- De légyszi…- nézett rám bociszemekkel.
- Oké, hát legyen! – beleegyeztem.
A hotelben Lewis felkísért a szobámba, és azt mondta, hogy ott marad velem, míg el nem alszom, mert rám fér a pihenés.
Átöltöztem gyorsan pizsibe, és bedőltem az ágyba. Lewis leült az ágy szélére, és megfogta a kezem.
- És akkor most próbálj meg aludni.
- Oké… te jó ég, Lewis, hány óra?
- Az most nem fontos!
Ránéztem az órámra.
- Szent gatyamadzag! Már háromnegyed kettő! Neked a pályán a helyed ilyenkor!
- Majd odaszólok, hogy nagyon rosszul érzem magam, és…
- Jajj, megígérem, hogy pihenek, te pedig szépen mész, és megnyered az edzést!
- Oké, de tényleg pihenj!
- Igenis, kapitány!- vágtam rá, - Hol is tartottunk a kis róka előtt? – húztam oda magamhoz, és adtam egy csókot a szájára.
- Utálom a rókákat! Ettől fosztott meg ebéd után!- nevetett.
- Jól van, most sipirc a pályára, és autózd ki magad!
- Okés, meg lesz! – nevetett vissza az ajtóból.
Mit mondott? Meg lesz? Hát akkor nem alhatok…
2 megjegyzés:
Ez a hányás... :D Szegény csajszit sajnáltam, de maga a szitu elég vicces volt! :) Jó rész lett!! :D
köszi!
megesik az ilyen xD
Megjegyzés küldése